A Fukurodani Ásza (Bokuto x Reader)

4. rész

Elvezette őt a kedvenc cukrászdájukhoz, ahol a hosszú időnek tűnő, csupán pár perces úton végig beszélgetett a fiúval. Meglepte, hogy alig bírta abbahagyni a csacsogást, holott alapvetően szinte sosem volt túlzottan beszédes olyan társaságában, akit alig ismert, vele valahogy viszont természetesen jöttek a szavak a szájára. Kuroo mindvégig mosolyogva hallgatta a lányt, egyszerűen úgy érezte muszáj követnie mert túl érdekes számára ahhoz, hogy lemaradjon valamiről.

- Te chibi, ez a cucc egész jó.- bökött vigyorogva a tányérján lévő islerre.

- Itt minden isteni!- vigyorgott vidáman a lány és bekapott egy nagy falatot a [kedvenc süti]-ből, majd le sem nyelve azt, folytatta mondanivalóját, miközben kezét szája elé tartotta. Mozdulata, amíg ajkai elé emelte a vékonykás ujjait, akaratlanul is kecsesnek látszódott.- Nem véletlen szeretek ide járni ám.

- Legalább az egyik Taketorának van ízlése.- nevetett fel gonoszul.

- Ahogy mondod.- kacagott fel.- A bátyám egy retardált, de imádom, mert remek testvér... Mondjuk ezt ne mondd vissza neki, mert ezzel fog cukkolni..- húzta el száját és a fehér, vékonyka tányérján kezdett kocogtatni a villájával.

- Hallgatok mint a sír. De annak ára van.- gonoszul elmosolyodott miközben az asztalra könyökölve a tenyerébe ejtette állát, akárcsak az ördög mikor alkut ajánl. [Név] egy pillanatra megdermedt, de felvette azt az idegesítő, flegma mosolyát, amit a testvérei utáltak mindig is, hátradőlt a székén, s jobb karját a támlára tette, miközben bal lábát átdobta jobbján az asztal alatt.

- Hallgatlak.

- Ígérd meg, hogy megismételjük ezt.- a flegmatikus mosolyát leváltotta egy szempillantás alatt a jókedv széles mosolya, szemeiben vidámság csillant.

- Én benne vagyok.- tartotta Tetsuro felé kezét, hogy megpecsételhessék az esküt, miközben végig az arany barna szempárba nézett.

- Éljen. És nem kell a Kuroo-san, elég lesz a Tetsu is.

- Biztos?- vonta fel szemöldökeit.- Nem szeretnék tiszteletlen lenni.

- Jézus Mária, túl formális vagy. Én nem vagyok Hitler, te meg nem vagy náci, nem kell ennyire befeszülve lenned. Haverok vagyunk nem? Biztos elég lesz a Tetsu.- halkan felnevetett a mondanivalója végén. A leányzó vállait leengedte, észre sem vette, hogy megfeszült. Ajkaira apró, kedves mosoly kúszott fel, s egy halk kuncogást hallatott.

- Rendben, Tetsu.

- Végre.- elmosolyodva rázta meg a lány kezét. Az a pici mosoly, ami eddig arcát tette vidámmá, most hatalmas, boldog vigyorba fordult át, ahogy visszahúzta apró kezét a kézfogás után.

- Bocsi, csak a szociális készségeim elég apadtak. Egész életemben csak a testvéreim voltak nekem és Shino, s legjobb barátnőm, senki más.

- Na most van egy igazi haverod. És csak mondom, én vagyok a böfögő király.- a lány elnevette magát a kijelentés hallatán.

- Akkor már két bajnokot is ismerek, mert Tora a fingó bajnok a családban. Habár apu szorosan felzárkózott, de tagadhatatlanul a bátyám a király a családban.

- Egyszer Yakkun megverte fingásban amikor edzőtáborban káposztás kukoricás konzerv volt a vacsi.

- Jézusom!- nevetett arcát kezébe temetve.- Bele sem merek gondolni a szagokba!

- Soha életemben nem láttam még úgy futni Kenmát.

- Meg is értem szegénykémet... Miknek ki nem teszitek ti csóró fiút..- csóválta fejét mosolyogva és beletúrt a hajába, hogy ne az arcába lógjon, majd bekapott egy újabb falat sütit, rá pedig kortyolt egy kicsit a forró csokijából.