8. rész

168 17 8
                                    

[Név] agyát böködte, hogy aznap este még nem ment el tusolni, úgyhogy kifolyt az ágyból, s a fürdőszobába csoszogott. Hosszú volt neki ez a hétvége, hiába érezte jól magát. Mindegy volt mennyire jól esett neki egy kicsit kimozdulni, s megtapasztalni milyen az, ha mások kedvelik és nem ítélik el, mégis a bordái kellemetlenül szorították tüdejét, így jó érzés volt fellélegeznie. Otthon volt, biztonságban volt, minden féle negatívum mentesen. Legalábbis amíg nem kellett a temérdek csinos, vékony lányt néznie, valamivel jobban érezte magát. Ahogy belenézett a tükörbe... nem változott sok minden. Lassan levette magáról a ruhát, s nehéz szívvel vezette tekintetét a tükörre. Végignézett magán; már amennyire azt a visszatükröződés engedte. Beharapta száját, ahogy jobb kezét a hasára emelte, s kicsit összecsípte a bőrt. Oldalra fordulva le sem vette szemeit magáról, látni akarta, hogy is néz ki. Hiába voltak a nagyobb mellek, de nem tetszett neki, hogy ezekkel bizony pocak is jár.

- Miért nem tudsz másképp kinézni?- szegezte a kérdést a tükörből önmaga szemeibe nézve.

Mélyről törő sóhajjal zárta le az egészet. Törülközőt készített a zuhanykapin mellé, s elé is, hogy legyen mire kilépjen majd. Belépett a tus alá, s jó forró vízzel lefürdött, haját gyors kontyba fogva. Felfrissülve szárítkozott meg, s bújt tiszta alsóneműbe, valamint kedvenc pizsamájába, ami egy bátyja által kinőtt, szürke póló, illetve egy térdig érő leggings volt. Kényelmes volt, mégis egyszerű, s valahogy megnyugtatta testvére illata, szóval néha megkéri őt, hogy csak pakolja be a szekrényébe, hogy átvegye az illatát. Mindig is remek kapcsolata volt Taketorával, ő volt a kedvenc testvére, noha ezt sose mondaná el sem neki, sem a húguknak. Valamilyen különös képessége volt a fiúnak, hogy mindig megnyugtatta a jelenléte, ezért mentek le hamarabb a pánikrohamai is, amikor mellette volt.

Ahogy visszament a szobájába, kiengedte a haját, így a selymes tincsek ráhulltak vállára, s hátát is csiklandozták. Leült a gondosan bevetett ágyára, s a távirányítót kezdte keresgélni. Mikor már feladta volna, rálelt az egyik párnája alatt. Unottan kapcsolgatott a csatornák között, míg végül inkább csak egy gyerekcsatornán hagyta, nem talált semmi értelmesebbet, ami le is kötötte volna. Elterült az ágyon, szemeit becsukva hallgatta a lapos televízióból szűrődő hangokat, mikor telefonja megrezzent. Fáradtan nyögve nyúlt a készülék után, s mikor bekapcsolta meglepetten vette észre Tetsu üzenetét, amitől azonnal felült.

- Miben tudnék én neked segíteni?- ráncolta a szemöldökeit értetlenül, de inkább kisietett az ajtóhoz, amit azonnal feltépett. Viszont a látvány, ami fogadta, teljesen letaglózta. Tetsuro bal szeme körül egy szép kis monokli volt, amiből néhány helyen szivárgott a vére, valamint homlokán is éktelenkedett egy szép kis nyílt seb.- Jézusom!- akadt bent a levegője is a lánynak.- Gyere befelé, mi történt veled?- ragadta meg gondolkodás nélkül a fekete hajú karját, s húzta be a házba.

- Maradjunk annyiban egyelőre, hogy van, aki kicsit sem szívlel..- vakarta meg kínosan a tarkóját.

- Ülj le a konyhában, mindjárt jövök. Ugye nem szédülsz? Rendben vagy azért?- faggatózott aggodalmasan a lány, ami a fiú arcára egy mosolyt csalt. Számított arra, hogy [Név] majd kikel a jókislány szerepéből és leszidja, amiért így mert beállítani hozzájuk, arra is felkészült, hogy kioktatja, hogy ne háborgassa már este, hogy menjen inkább haza vagy valamelyik haverjához, mondjuk Kenmához. De azt is elképzelte, hogy fáradtan csak lekezeli a sebeit és elmegy vissza aludni, mert már biztosra vette, hogy fáradt a barna hajú. Erre a heves, aggódó reakcióra azonban nem is gondolt. Hiába tudta, hogy [Név] aranyszívű és anyáskodó néha, még nem várta volna el tőle, hogy ennyire féltse őt, hogy egyszer ő fogja berángatni a házba. Igaz, azt a házba berángatós jelenetet sem épp így képzelegte, de ezt is haladásnak vélte.

A Fukurodani Ásza (Bokuto x Reader)Where stories live. Discover now