A nevem Elizabeth Dilyla Ricciardo 21 éves vagyok és fotós, mégpedig a bátyám fotósa. Ez az én történtem tele érzelmekkel, a testvérem féltésén, a harsány Ricciardo féle nevetésen és a mélypontokon át.
Itt a történet, hogy hogyan is csöppentem a sz...
Az előbbi jelenet egyáltalán nem tudta befolyásolni a további hangulatomat. Sírva hallgattam végig az ausztrál himnuszt és rettenetesen boldog voltam Daniel sikere miatt. Hatalmas mosollyal az arcán állt a dobogó legfelső fokán, de a könnyeket az ő szemeiben is fel lehetett fedezni. Anya annyira sírt az örömtől, hogy alig állt a lábán. Illetve bármennyire is próbálta tartani magát apa az ő szemei is fátyolosak voltak. Ez a feltétel nélküli szeretet, ami a mi családunkat körbe ölel. Ezt mutatja ez a boldogság és büszkeség is plusz Daniel hálája minden támogatásért.
A díjak átadása után a testvéremmel a sajtóterembe mentünk, hogy letudjuk az interjúkat. Természetesen jól kifaggatták a srácokat.
-Daniel! Gratulálunk a mai eredményedhez! Látom le sem lehet törölni a mosolyt a fejedről. Milyen volt hazai pályán nyerni?
-Először is köszönöm. Ami az érzéseimet illeti szavakba se tudom foglalni a boldogságom. Tegnap este nagyon aggódtam a futam miatt, mert nem szerettem volna rosszul teljesíteni. De a húgom Liza most is, mint mindig mellettem volt és egy hosszú beszélgetés folyamán megnyugtatott. És lássunk csodát.-nevetett fel-tényleg megcsináltam. A hazai pályáról pedig annyit, hogy alapból versenyezni is fantasztikus érzés. A sok nevemet skandáló rajongó nagyon sok erőt ad egy-egy futam alkalmával.
-Köszönöm!-válaszolta a kérdést feltevő férfi. Szerintem ennél hosszabb és kielégítőbb választ még nem kapott.
-Lando! A következő kérdés hozzád szólna.-a fiú csak bólintott-Gratulálok, nagyot mentél ma. Viszont ahogy látom nem felhőtlen a boldogságod. Ennek mi az oka?-felém pillantott, de én nem néztem rá.
-Köszönöm a gratulációt. Egy nagyon nehéz futam volt a mai és elfáradtam, de annak ellenére, hogy nem látszik nagyon boldog vagyok a pódium miatt.-újból rám nézett és én most sem néztem rá. Ezért egy csalódott bólintás kíséretében válaszolt a következő kérdésre. Aha... fáradt.
