A nevem Elizabeth Dilyla Ricciardo 21 éves vagyok és fotós, mégpedig a bátyám fotósa. Ez az én történtem tele érzelmekkel, a testvérem féltésén, a harsány Ricciardo féle nevetésen és a mélypontokon át.
Itt a történet, hogy hogyan is csöppentem a sz...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
liked by @charlottesiine, @dilarasanlik, @danielricciardo and 907.976 others
wiev all 670 comments:
@charlottesiine @dilarasanlik @lizzaricciardo vasárnap tali csajszik💞
@dilarasanlik el se hiszem🤩
@lizaricciardo végre babszik💞
@danielricciardo sárgaaa🤩 @lizaricciardo sárgaaa🔥
@user gyönyörű vagy!😍 @lizaricciardo köszönöm💞
Borzalmasan aludtam már, ha lehet alvásnak nevezni azt, amit műveltem. Fél óránként felkeltem és legalább ennyi idő volt mire sikerült visszaaludni. Emiatt reggel a tükörbe nézve azt hittem, hogy elsírom magam annyira rettenetesen néztem ki. Én biztosan ki nem megyek így az utcára.
-Daniel!-kiabáltam ki a bátyámnak, aki egyből megjelent a fürdőszoba ajtajában-Ma egyedül mész a pályára, olyan szörnyen nézek ki, hogy így senki sem láthat.
-Tény, hogy nem festesz a legjobban-húzta el a száját-de iszol egy kávét és rendbe szeded magad aztán indulunk is. Ja ás nincs olyan opciód, hogy nem jössz. Tudod dolgozol-nevetett ki.
Daniel megoldásának eleget téve megittam egy kávét és sminkkel megpróbáltam eltüntetni a fekete karikákat a szemeim körül. Igyekeztem, hogy legalább elhalványodjanak. Ezután a szokásos farmer+csapat póló és sapka kombót kaptam magamra. Végül egy egész elfogadható külsőt hoztam ki abból, ami reggel fogadott. Dany vezetett az úton és a kedvenc dalainkat énekeltük. Bár az éneklés erős kifejezés a tettünkre. Illetve felkészültem a borzalmas, de egyben elkerülhetetlen beszélgetésre Landoval. Amint beértünk a paddockba első utam a brit fiúhoz vezetett. Bekopogtam a pihenő ajtaján, de az ajtó zárva volt.
-Lando! Én vagyok az, Liza. Beengedsz? Kérlek.-kopogtam újra.
Az ajtó nyílásával egy fáradt Landoval találtam szembe magamat. Becsukta a szoba ajtaját és egyből bele is kezdtem.
-Figyelj Lando! Kezdelek megkedvelni és ez megrémít. Mérlegelnem kellett a helyzetet. Végig gondoltam és rá kellett jönnöm, hogy nem vagyok elég jó hozzád. Jobbat érdemelsz nálam. Egy olyan lányt, akinek te vagy a legfontosabb. De nálam a munka az első és mivel részben munkatársak vagyunk ezt nekünk nem szabad. Daniel és Lewis is kioktatott, hogy de igen ők jobban ismernek téged és jobban átlátják a helyzetet, hogy valóban egy olyan társra van szükséged, mint én. Viszont rettenetesen makacs vagyok és azt hiszem, hogy neked ez nem lenne jó.
-Mondhatom? Vagy még folytatod a hülyeségeid?-csendben maradtam ezért folytatta-Lewis és Daniel igazat mondtak abban, hogy egy olyan lányra van szükségem, mint te. Vagyis nem olyanra, mint te. Hanem rád. Látom, ahogy nézel rám, mintha tükörbe néznék. Rajtam tartod a tekinteted és én is rajtad. Nem akarlak elveszítene úgy, hogy még az enyém se voltál. Hisz éppen a másik felemre nézek. Az ürességet, ami a szívemben volt most te töltöd be. Mondd, hogy mit tegyek most! Nem tudlak kiverni a fejemből. Küzdeni fogok érted mert rájöttem, hogy nekem te kellesz már az első pillanatban tudtam.-ennél a pontnál már eléggé sírtam, de ő folytatta-Beszéltem Carlossal elmondta, hogy szeretnéd titokban tartani a magánéletednek legalább egy részét. Hogy ettől vagy magabiztos és félsz, hogy mi lenne, ha kiderülnénk. De ez megoldható Liz. Meg tudnánk oldani. Csak adj egy esélyt. Gyere el velem vacsorázni ma és ismerjük meg egymást.-két kezébe fogta az arcom és két hüvelyk ujjával letörölte a könnyeim. A válaszomra várt, de nem tudtam semmit sem kinyögni.
-Csókolj már meg!-szóltam rá, mert abban a pillanatban semmi másra nem vágytam.
Finoman magához húzott és ajkaink összeforrtak. Akárcsak két kirakós darab úgy passzoltak egymáshoz. Lando belemosolygott a csókunkba, én pedig hajába vezettem a kezeim. Nagy nehezen elszakadtunk egymástól.
-Készülődj!-suttogtam ajkaira.
Még egy apró puszit nyomott ajkaimra, majd elment átöltözni. Általában, ha valamit eldöntök az úgy is van és ezért sokan mondták már, hogy nem találkoztak nálam makacsabb emberrel. De neki Lando Norrisnak sikerült megváltoztatni a véleményem. Gyorsabban átöltözött, mint gondoltam. Sietnie kellett, de az ajtóban még visszahúzott.
-7-re legyél kész!-adott egy puszit a homlokomra, majd elindult.
-Ügyes legyél! És Lando!-szóltam utána- Egyenlőre ez még maradjon titok, rendben?-ő csak bólintott.
Daniel autójához rohantam. Kapott egy hajrá ölelést és elmondtam neki, hogy akármilyen pozíciót szerez én akkor is büszke leszek rá. Aztán egy szeretlek után hagytam, hogy bepattanjon az autójába.
Zakkel izgultam végig az időmérőt. Mindkét fiú sikeresen túl jutott a Q3-on és a Q2-ön. Végül Daniel a 3. helyet szerezte meg, míg Lando az 5.-et. A bátyámmal, amint kiszállt az autójából kiabálva ugrottunk egymás nyakába. Hisz ő is tudja, hogy én úgy gondolom, hogy a páratlan számú helyről jobban lehet rajtolni. Landon viszont láttam, hogy egyből örlődni kezdett. Ezért odamentem hozzá, megöleltem és fülébe súgtam, hogy ügyes volt. A fiú csak egy apró puszit nyomott a nyakamra és már futottam is Daniel után interjúzni.
Sziasztok! Itt a mai rész. Gyorsan megváltoztak a viszonyok és kezdd a jó irányba alakulni a két fiatal története.
