Megunhatatlanom

0.

Minden olyan furcsa volt. Benne és bennem egyaránt. Túl sok érzelem de nem elég mélyek, vagy kevés érzelem de erősek. Ez a két verzió jellemzett. Szinte egész életemen. Jött egy lány, rengeteg újdonságot magával hozva, kezdve az ő sajátos jellemével, illatával, hobbijaival és ezt a listát bőven tudnám még folytatni. Bőven. Aztán, egy bizonyos, meghatározhatatlan idő után, mindig, olyan unalmasakká váltak. Ugyanolyan érdektelenné tették magukat a szememben mint az előtt sok-sok más elfoglaltság amit valaha kipróbáltam. Többé nem érdekelt az illat ami körbe ölelte őket, többé nem volt izgalmas felfedezés számomra a viselkedésük kiismerése onnantól kezdve az egyetlen dolog ami érdekelt hogy hogyan szabaduljak meg tőlük a lehető legkedvesebben, hiszen szívemnek valaha sokat jelentettek és eszemet sok mindennel kibővítették míg testem a legtöbb esetben rendesen kielégítették. Mégis mindegyik ugyanarra a sorsra jutott a szememben és a legrosszabb az az volt hogy még csak megbánást sem éreztem. Valahogy olyan természetesnek tűnt hogy ez a folyamat újra és újra lejátszódik az életemben hogy már természetellenesnek tűnt volna a szememben ha hirtelen ez megváltozna. De megváltozott. Jött egy rohadék, és úgy csavarta el a fejem mint még soha senki, úgy játszadozott velem mint még soha senki és én úgy futottam utána ahogy még soha senki után nem tettem. És mindezt az az egy bűnös érzelem okozta, amért átkoztam volna az eget hogy megtalált engem is, hiszen eddigi életem a maga módján volt teljes, hát miért büntet az a valaki odafent hogy pont az én nyakamba rakja ezt az idegbajt. Mégis kitartottam mellette. Hiszen muszáj volt. Egy kényszer cselekedetet váltott ki belőlem minden szava, mozdulata, cselekedete, gondolata legyen az akármi ami hozzákapcsolódott, ami ő maga volt, teljesen beskatulyázott és magával ragadva lerántott a mélybe és onnan mosolygott rám azzal az ellenállhatatlan arcával. Mégis ki lenne képes valaha elhagyni Na Jaemint. Mert én nem. Soha nem is voltam rá képes, soha nem is leszek. Én ehhez nem vagyok elég erős. És a rohadt életbe, azt mondta hogy szeret. Innentől kezdve az ég is rám szakadhat, de én ezzel a férfivel akarok megöregedni és végül utolsó pillanataimat is eltölteni. Azt akarom hogy a sírkövünkön is csak mi ketten szerepeljünk ezzel is a világtudatára adva, még holtan is azt hogy Na Jaemin és Lee Jeno szeretik egymást.