Húsz napon át

Helyes választás

--------------
↙↓↘
A mai szó: Pozitivitás
↖↑↗
------

Chaewon-nak csodálatos álma volt, mégis, mikor az álomba beleszövődött a nyaralás, amire Renjun elhívta, úgy ült fel, mintha rémálomból ébredt volna.
- Jesszus!! - Hyunjin épp a szobába tartott, mikor Chaewon a frászt hozta rá. - Mi az istenért kell rám hozni a szívbajt, ha éppen szólni akarok, hogy Renjun keres téged telefonon? - kérdezte a fiú, ezzel kicsit sem megnyugtatva Chaewon-t, ugyanis a lány szíve, még jobban ki akart ugrani a helyéről, amint meghallotta Renjun nevét.
- NE! Nem akarok most beszélni vele. Mondd, hogy tusolok.
- Sajna, nem megy, már elmondtam neki, hogy mindjárt felkeltelek. - magyarázta Hyunjin fapofával.

- HYUNJIN!! Csak találj ki valamit!! - kiabált. - Ugye lenémítottad a hívást, mielőtt bejöttél? - kérdezte félve Chaewon, mert ha nem, akkor az előbb csúnyán lebukott.
- Lenémítottam, mert tudom, milyen vagy reggelenként és nem hiányzik, hogy még többet légy majd a nyakamon, mert Renjun lekoppintott. - mondta, majd vissza fordult, Chaewon pedig figyelmesen hallgatta a beszélgetést.
- Figyelj Renjun, ezt a lányt még az sem ébresztené fel, ha elmenne mellette egy tank és három elefánt csorda. Amint felébred, megmondom neki, hogy hívjon fel. - magyarázta, Chaewon meg már eltervezte, hogyan szedi le barátja fejét ezért, ugyanis egyáltalán nem igaz rá az előbbi kitaláció.
- Nem, nem. Én maradtam nála, mert köztudottan fél egyedül a saját lakásában - folytatta a beszélgetést Hyunjin, viszont a végét eléggé elhúzta, ugyanis barátja megjelent a közelben. - Csak viccelek. Igazából este féltem magam hazamenni, mert már besötétedett és kikönyörögtem, hogy itt maradhassak. - javította ki magát gyorsan, miközben Chaewon-ra nézett, reménykedve, hogy megmenekült.
- Oké, oké, megmondom neki, szia. - köszönt el, majd sietve bontotta a vonalat. - Én, én eskü nem úgy értettem, ahogy értetted. Ez nem volt valami jó kifogás, na jó várj! Csapó kettő: Én eskü nem úgy értettem, ahogy te értetted, hogy értem. Kész! Feladom! Mondd el te! - hagyta annyiban a magyarázatot, amikor Chaewon elnevette magát.
- Inkább hagyd rám az ilyen szövegeket, meg a gyors beszédet. - kuncogott a lány, majd eszébe jutott, a kifogás, amit Hyunjin kitalált. - De mi volt az, hogy engem lehetetlen felébreszteni, huh? - tette csípőre kezét Chaewon és vészjóslóan, fenyegetően lassan közeledett Hyunjin felé, míg a fiú szinte ijedten hátrált.
- Mé-mégis mit kellett volna mondanom? Ho-hogy leharapod a fejem, ha felébresztelek? - kérdezte, és hátrafelé menet a kanapénak ütközött, de akkora lendülettel, hogy le is ült.
- Hát most meg ezért harapom le a fejed, hacsak, nem csinálsz nekem reggelit és egy csésze teát, tűzoltók nélkül. - gondolkodott el Chaewon, hogy mivel tudná jóvá tenni Hyunjin, ezt a ballövését.
- Jó, jó! Megyek már, itt se vagyok! - jelentette ki és felugorva a kanapéról a konyhába rohant.
Chaewon kuncogott, majd bement a hálószobába mobiljáért. Az eszközzel együtt visszament a nappaliba és sóhajtva oldotta fel. Megnyitotta a hívás listáját és akkor látta, hogy Renjun vagy háromszor hívta és miután belement az üzenetibe, öt olvasatlan levele is akadt, persze mind a fiútól. Renjun jó reggelt kívánt neki, majd leírta, hogy reméli, hogy Chaewon elbír menni vele Kínába, mert már nagyon izgatott és kérdezte, hogy körülbelül mikor tudhatja meg a választ. Ez így nagyon nem jó... - gondolta a lány, ugyanis nem tartotta jó ötletnek, hogy Renjun szinte már elkönyvelte, hogy velük tart, mert mi van ha mégse? Chaewon nem akart csalódást okozni, hiszen nagyon is megkedvelte a fiút, de még sosem járt külföldön és ez megrémítette. Letette a telefont és kusza gondolatokkal nézett a bejárat felé. Alig telt el pár perc, mikor Hyunjin hátratett kézzel és lehajtott fejjel állt meg a lány előtt.
- Öhm... Izé... A tojás egy kicsit odaégett...
- Nem baj. Na nézzük, hogy meg menekülsz-e - húzta gonosz mosolyra száját a lány, majd felkelt és a konyhába ment.
- Biztos be akarsz oda menni? - kérdezte Hyunjin, de ő nem követte Chaewon-t.
- Persze! - jelentette ki, majd végleg eltűnt a fiú szemei elől.
Pár másodperc sem kellett, míg Chaewon, halkan szólította barátját.
- Hyunjin! Gyere csak ide! - hangja olyan volt, mintha az anyuka hívná magához kisfiát, mert valamilyen csínytevést követett el.
A fiú fogait összeszorítva, óvakodva indult meg és tért be a helyiségbe. Chaewon végig nézte, ahogy Hyunjin megáll előtte, körülbelül fél méterrel, hogy a lány ne érje el, ha meg akarja ütni.
- Ez... Ez fekete. Nem kicsit égett oda, hanem szénné égett. - mutatott a serpenyőben lévő "tojásra".
- Én figyelmeztettelek, hogy ne gyere be!
- Csak megkérdezted, hogy biztos be akarok-e jönni!
- Igen, te pedig bejöttél! Mintha nem tudnád, hogy nem tudok főzni. - duzzogott, összefont karokkal.
- A serpenyőben sütni szoktunk, barátom. - nevetett a lány, majd megveregetve Hyunjin vállát kikerülte őt és vissza ment a nappaliba.
Barátja azonnal észrevette, hogy valami nincs rendben, így kezébe vette a teát, amit Chaewon-nak készített és bement a nappaliba.
- De a teát nem rontottam el! - jelentette ki, majd leült a lány mellé, de mikor Chaewon csak egy mosollyal illette meg, már biztos volt abban, hogy baj van. - Mi a baj? - kérdezte, miközben lerakta a bögrét a kis asztalra.
- Fogalmam sincs mit kellene mondanom Renjun-nak. Nem akarok neki csalódást okozni, de még sosem jártam külföldön. Idegen lesz a környezet is és a társaság is. Mi lesz ha a többi taggal nem fogok jól kijönni? - Chaewon arcára kiült az aggodalom, ami szinte már átment kétségbeesésbe.
- Ide figyelj! Ne úgy gondolj erre a kirándulásra, hogy mi lesz ha ez vagy az nem lesz jó. Légy pozitív gondolj rá úgy, hogy ez egy lehetőség, hogy jobban megismerd Renjun-t. Kedveled őt nemigaz? - kérdezte Chaewon-tól, aki bólogatott. - Akkor meg? Nincs mit gondolkodnod a válaszon, el kell menned vele. A világon nincs jobb egy kis kalandnál, legyen az egy szerelem, vagy egy utazás, ebben biztos vagyok.
- Igazad van! - csillant fel a lány szeme. - Jó lesz egy kicsit kimozdulni a szürke hétköznapokból. - mosolygott a fiúra, akinek arca egyből komorrá változott, miután meghallotta a kijelentést.
- Szóval most arra utaltál, hogy unalmas vagyok? - kérdezte fapofával Hyunjin.
- Dehogy! - tiltakozott - Tudod, hogy nálad nincs jobb legjobb barát! - mondta Chaewon nevetve.
- Akkor miért nevetsz? - Hyunjin-nak minden erejét össze kellett szednie, hogy ne nevesse el magát ő is.
- Mert annyira hülye vagy. Mégis hogy lehetnének unalmasak a napjaim, ha maga Hwang Hyunjin a legjobb barátom?
- Hmm... Igazad van! Én vagyok a legjobb, szóval velem semmiképp nem lehet unalmas semmi! Viszont most már felöltözhetnél, ugyanis ma még hosszú napunk lesz, mert meg kell tanítanod pár jó kis trükkre, ha már a te munkádat fogom végezni! - jelentette ki és megfogva Chaewon kezét, segített neki felállni, majd kedvessége gyanánt belökdöste a hálószobájába.
Chaewon magára kapott egy fekete pulcsit és egy kék farmernadrágot, összekötötte a haját és úgy ment vissza Hyunjin-hez, aki épp a telefonját nyomkodta.
- Készen vagy? Induljunk! - pattant fel az ágyról a fiú, majd a bejáratnál gyorsan felhúzták kabátjukat, cipőjüket és kilépve az utcára indultak el a saroki kisbolt felé.
- Sietnünk kell, a főnök ma délelőtt bent szokott lenni. - mondta a lány és gyorsabbra vették a tempót.
Percek múlva, legevőért kapkodva nyitottak be a kisboltba, ugyanis útközben eldöntötték, hogy versenyeznek, így több mint fél utat lefutották. Chaewon főnöke éppen akkortájt szeretett volna indulni, de ledöbbenve nézte végig a furcsa érkezést.
- Hát maguk? Nem úgy volt, hogy maga csak holnap jön be? - kérdezte mosolyogva a nő.
- Jó napot, asszonyom! Az állapotom nem volt vészes, mint kiderült és szeretnék kérni pár nap szabadságot. - hajoltak meg, a tőlük jó pár évvel idősebb tulajdonos előtt.
- Pontosan mennyi lenne az a pár nap? - kérdezte mosolyogva, ekkor pedig Chaewon tanácstalanul nézett Hyunjin-ra.
- Egy... Egy hét - felelte bizonytalanul.
- Sajnálom de nem lehet. Nagyon kevés a munkaerő és hirtelen nem is tudnék kit keresni, hogy ugorjon be maga helyett - magyarázta a nő és nyakába akasztatotta a kopott barna sálját, ami kézzel volt kötve.
- A barátom már felajánlotta, hogy helyettesít, amíg távol leszek. - mutatott Hyunjin-ra, aki hevesen bólogatott.
- Jó munka erő? - intézte a kérdést a fiúnak, a negyvenes éveiben járó nő.
- A legjobb, asszonyom! Minden feladatomat teljesíteni fogom és minden vásárló elégedetten fog kimenni azon az ajtón! - mondta elszántan Hyunjin, a nő pedig mosolyogva bólintott.
- Rendben, legyen. Tanítsa meg az alapvető dolgokra a fiatal embert és ha jóváhagyom, hogy mindent jól csinált, magáé a szabadság. Csak még annyit, hogy mikor?
- Holnaptól lenne szükségem arra az egy hétre - felelte Chaewon, kínosan elnevetve magát.
- Akkor ma bejövök mielőtt lejárna a munkaideje, le ellenőrzöm, mit tud a barátja és elmondom, hogy beleegyezek-e, megfelel?
- Tökéletesen. Nagyon szépen köszönöm, Yoo asszony! - hajolt meg a két fiatalabbik és miután Chaewon főnöke elhagyta a helyszínt boldogan pacsiztak egyet.
- Hívd fel Renjun-t! - mondta Hyunjin sietve, mire Chaewon szinte villám gyorsan elővette mobilját és tárcsázta a számot.
- Szia Renjun! Bocsi, hogy csak most hívlak, de beszéltem a főnökömmel. - magyarázta a lány és nézte, ahogy Hyunjin épp valami érdekes gyerekjátékot tart a kezében és próbál rájönni a dolog nyitjára.
- Semmi gond. Mit mondott? - kérdezte izgatottan Renjun, a vonal másik feléről.
- Ma a műszakom vége előtt bejön megnézni, hogy Hyunjin alkalmas-e a helyettesítésemre és ha igen, akkor kapok egy hét szabadságot. - magyarázta Chaewon, boldogan.
- Ezaz! Remélem Hyunjin mindent jól fog csinálni és hogy eltudsz jönni velünk Kínába.
- Én is, de most megyek, mert ahogy nézem, sokmindent kell tanítanom Hyunjin-nek - mondta a lány, miután látta, hogy barátja eltörte a játékot és mintha semmi sem történt volna, visszarakta a polcra, ahonnan elvette.
- Rendben. Sok sikert. - nevetett Renjun. - Szia.
- Szia - köszönt el Chaewon is, majd bontotta a hívást és odament Hyunjin-hez. - Szóval... Először is szögezzük le, hogyha nem csinálod rendesen kinyírlak. Másodszor semmit ne csinálj, amit nem mondok! - jelentette ki a lány, miközben kezébe vette a törött játékot. - Kezdhetjük?
- Igenis kapitány! - kiáltott Hyunjin, majd mint a katonák, tisztelegve állt meg, jelezve, hogy készen áll.

---------------
↙↓↘
Hát ez a rész elég száraz lett, sorry. Azért remélem mindenkinek tetszett és hogy várjátok a folytatást ♡

↖↑↗
-------