Húsz napon át

Újabb randevú?

––––––––––––––––––––––––
↙↓↘
A mai szó: Nyaralás
↖↑↗
––––––––––––––

    A két álomszuszék hangos dörömbölésre riadt fel és épp csak annyi idejük volt, hogy elhúzódjanak egymástól, ugyanis kattant a zár és pillanatokon belül Hyunjin jelent meg a nappaliban.
    – Ti – nézett rájuk felváltva – ,miért néztek ki úgy, mint akik most keltek fel? – hunyorgott.
    – Azért mert... – kezdett bele Chaewon és Renjun-ra pillantott, aki elpirosodott, majd a lány megrázta fejét és tekintetét a legjobb barátjára fordította – Különben mi-miért is van neked kulcsod?
    – Hát azért, hogy... – kezdett bele a fiú és mindenhová nézett, csak Chaewon-ra nem.
    – Tudod mit? Hagyjuk, nem érdekel. Hány óra?
    – Háromnegyed hat.
    – Már ennyi az idő? Jesszus! – szólt Renjun és felpattant az ágyról, majd a kabátjáért kapott. – Hatkor lesz próbánk és kinyírnak ha nem leszek ott! – magyarázta az értetlen arcukat látva. – Majd hívlak. Sziasztok! – mondta, majd kiszaladt a lakásból.
    – Ez... ez gyors volt. – jelentette ki Hyunjin és elismerően bólintott. – Na, de most nézd meg miket vettem! – csillant fel a szeme és leült az ágyra.
    Chaewon megforgatta szemeit, majd az ágy szélére csúszott és hallgatta ahogy barátja áradozik az újjonnan beszerzett portékairól. Sok színes pólót vett, valamint sötét és világosabb nadrágokat is. Már alig volt valami a táskában, mikor Hyunjin a vele szemben ülő lányra szegezte tekintetét.
    – És most jön az egyik kedvencem! – mondta végül, majd előhúzott egy rózsaszín pólót amire nagyban a "Friends" szó volt nyomtatva. – A tiéd. Remélem jó a méret mert ez volt az utolsó.
    – És mit kezdjek én ezzel? Mármint miért adod nekem?
    – Nyilván azért hogy viseld. Meg nekem is van egy. – dobta a lány ölébe a ruhadarabot, majd elővett egy másik rózsaszínű pólót, amire az volt nyomtatva, hogy "Best".
    – Miért a tiéd a Best-es?
    – Mert én vagyok a legjobb! – emelte fel a fejét, ahogy szívéhez rakta kezét, majd reagálni sem tudott, olyan gyorsan szállt hozzá egy párna, amitől lefordult az ágyról.
    – Ya! Ez nem volt vicces! – kiáltott Hyunjin, amikor látta, hogy Chaewon nevet a bénázásán.
    A fiú feltápászkodott a földről és vissza ült a helyére, miközben végig próbált csúnyán nézni a lányra. Szemeztek egy pár percig, míg nem mindketten nevetésben törtek ki, mint a legtöbb ilyen esetben.
    – Szóval...? – emelgette szemöldökét Hyunjin, miután abbahagyták a nevetést.
    Chaewon-nak fogalma sem volt, hogy hirtelen mire gondolt a fiú, ezért kérdőn nézett rá.
    – Mi volt Renjun-nal? Ne merd azt mondani, hogy semmi, mert az nem igaz. – adta fel a titkozatosságot a barátja.
    – Ömm... Fá-fáztam, ő meg észre vette. Ezért kihúzta az ágyat, lefeküdt és azt mondta, hogy bújjak o-oda ho-hozzá. Ezután ő á-átölelt és betakart, majd e-elaludtunk. – magyarázta és ő maga is belepirult szavaiba.
    – Ezaz! – bokszolt a levegőbe a fiú, míg Chaewon meglepődve nézte a jelenetet. – Reméltem, hogy történni fog valami, amíg nem leszek itt. – magyarázta, majd a lány "ez most komoly" arcát látva hozzátette. – Most miért nézel így? Talán nem reménykedhetnek abban, hogy a legjobb barátomra végre rátaláljon a szerelem? – húzta fel a szemöldökét.
    – Ahelyett, hogy az én magánéletemmel foglalkozol, többet érne, ha nem csak candy kameraként figyelnéd az eseményeket, hanem összeszednéd a bátorságod és elhívnád randira Eun Ji-t. – hadarta Chaewon, majd felkelt az ágyról és a konyhába ment teát főzni.
    Pillanatokon belül Hyunjin is ott termett. A tájékozódó képességének hála, - vagy mert szinte jobban ismeri Chaewon házát, mint maga a házigazda - tudta hol vannak a bögrék, így kinyitotta a szekrényajtót és lassan a lány elé tolt egy csészét. Chaewon mosolyogva forgatta meg a szemeit, ugyanis sejtette, hogy barátja nem igazán értette amit percekkel ezelőtt mondott és ezért inkább csöndben van. Miután a lány elkészítette az italt, leült az asztalhoz és az egyik bögre teát Hyunjin elé rakta.
    – Honnan tudsz Eun Ji-ről? – kérdezte Hyunjin, majd színpadiasan bele ivott a forró teába.
    – Nem csak te vagy jó megfigyelő. – mondta Chaewon és utánozzta barátját.
    – Mióta tudod, hogy tetszik nekem? – ismét belekortyolt a teájába a fiú.
    – Mindig is tudtam – válaszolt a lány, majd megint leutánozzta Hyunjin-t.
    – Ez nem ér! Miért tudsz rólam mindent? – rakta le a bögrét sértődötten.
    – Mert te vagy a legjobb barátom és ismerlek. Érdekes lenne ha nem ismernélek úgy, ahogy. – magyarázta Chaewon és nevetni kezdett.
    – Én miért nem tudom, hogy neked ki tetszett? – duzzogott.
    – Mert én jól tudom leplezni. – felelt büszkén Chaewon, de látta, hogy valamiért ez sokat jelent Hyunjin-nek/nak. – De tudod volt egy fiú. Még általánosban. Nem biztos, hogy emlékszel rá, de nekem nagyon tetszett. Choi Dae Hwa-nak hívták, ő volt az osztály menő fiúja, vagy inkább főgonosza. – magyarázta, Hyunjin pedig, látva Chaewon bús arcát, átérezte a helyzetét. – Egy csomószor leírtam neki, hogy tetszik, meg, hogy szeretem és mindig a szemem láttára dobta el a papírokat. Aztán mikor elé löktek, hogy valljam be neki. Én csak lehajtott fejjel elmondtam, hogy tetszik nekem, ő meg kedvesen kiröhögött a barátaival együtt. Azután tanultam, meg hogy hogyan kell elrejtenem az érzéseim olyanok elől, akik felhasználhatják ellenem. – mesélte Chaewon és akkor vette csak észre, hogy a kezét ökölbe szorította, de annyira, hogy már fájt neki.
    – Annyira sajnálom, hogy akkor még nem ismerkedtünk meg. Sejtem milyen érzés lehetett és azt is, hogy most milyen, de az már a múlté. Ide figyelj, Wonwon! – térdelt le Hyunjin a lány elé. – Van egy remek kis lakásod, állásod, itt vagyok én és ha Renjun szándékai komolyak, akkor ő is melletted lesz. Felejtsd el amit az a fafej csinált veled, ugyanis ő annyit sem ért el, mint amennyit te. Ebben biztos vagyok. – mondta, majd felállt és kezével végigsimított a lány hátán.
    Chaewon átkarolta Hyunjin-t, amennyire erősen csak tudta. A fiú egyik kezét a lány tarkójára tette, míg másikkal a hátát simogatta.
    – Nem maradnál itt éjszakára? – nézett fel Chaewon a fiúra.
    – Csak ha ehetek chipset a kanapén és azt nézzük, amit én akarok! – jelentette ki mosolyogva, így nevetésre késztetve legjobb barátját.
    – Jólvan. – egyezett bele, majd felkelt az asztaltól és a forró teával ment a nappaliba.
    Hyunjin gyorsan elővett egy zacskó paprikás chipset, egy tálat, majd szépen megfogta ő is a bögre teáját és követte a lányt a nappaliba. Ott mindketten kényelmesen elhelyezkedtek, majd a fiú kezébe véve a távirányítótt elindított valami filmet. Chaewon nem szólt bele a választásába, de nem is bánta, mivel a kettejük kedvenc filmjét indította el. Az este gyorsan eljött és a lány érezte ahogy a pillái egyre nehezebbek lesznek, annak ellenére, hogy egyáltalán nem volt álmos. Már majdnem elaludt, mikor a telefon hangosan csörögni kezdett. Chaewon hirtelen kapott a mobilért és mikor meglátta Renjun nevét, Hyunjin felé mutatta, aki rögtön megállította a filmet.
    – Renjun! Szia!
    – Szia Chaewon. Amint mondtam, felhívtalak. Bocsánat, hogy ilyen későn, de pár perce lett vége a próbának. – mondta és valóban hallatszódott a hangján, hogy kifáradt.
    – Semmi gond. Milyen volt a próba? – kérdezte és közben Hyunjin-ra nézett, aki megforgatta szemeit.
    – Kicsit húzós, mint mindig, de már megszoktam – nevette el magát Renjun. – Viszont azért hívtalak, mert lenne egy kérdésem. Szabad?
    – Kérdezz nyugodtan – válaszolt Chaewon.
    – Öhm... Nem is tudom, hogy kezdjem el... – kezdte, majd egy apró szünet után folytatta – Szóval az a helyzet, hogy pár nap múlva elutazunk Kínába nyaralni és szerettem volna megkérdezni, hogy eljönnél-e velünk, velem? – Chaewon alig hitt a fülének és a döbbenettől válaszolni is alig tudott. – Persze nem kötelező, de én nagyon örülnék neki vagy ha szeretnéd Hyunjin is jöhet.
    – Nem. Vagyis igen. Szóval nagyon szívesen elmegyek veled, de ezt még át kell gondolnom, ugyanis a munka kötelez. – Legszívesebben azonnal igent mondott volna, de tudta, hogy nem lehet. – De-de mit szólnak ehhez a többiek?
    – Ők nem bánják ha velünk tartasz, sőt örülnek neki, mert szeretnének megismerni. – válaszolt.
    – Rendben. Hát figyelj. Megkérdezem a főnököm, hogy kapok-e szabadnapot, aztán értesítelek.
    – A lényeg, hogy két nap múlva indulunk és három-négy napig lennénk, aztán jönnénk vissza Koreába. – magyarázta – Remélem elfogadod az ajánlatom és velem jösz.
    – Én is nagyon remélem, addig is pihend ki a próbát és remélhetőleg holnap szólok. – mondta Chaewon mosolyogva.
    – Úgy lesz. Szia Chaewon – köszönt el.
    – Szia – köszönt a lány is, majd bontotta a vonalat.
    – Na, mi volt? – kérdezte izgatottan Hyunjin.
    – Elhívott Kínába. – felelt, csillogó szemekkel.
    – Miii?? Komolyan beszélsz??
    – Mi-miért olyan nagy dolog ez? – kérdezte elvörösödve a lány.
    – Azért mert ő Kínában született! Mivan ha bemutat a szüleinek? Istenem! Muszáj elmenned vele! – Hyunjin izgatottabb volt, mint Chaewon.
    – De ez nem megy csak úgy csettintésre. Én is nagyon elmennék, de ha nem kapok szabadságot, akkor nem mehetek el! – hajtotta le a fejét csalódottan.
    – Akkor tudod mit? Holnap bemegyünk a munkahelyedre megtanítasz pár alapvető dolgot és majd én helyettesítelek, amíg oda leszel.
    – És mégis mi lesz veled? Hiszen neked is be kell menned az Entertainment-hez. – kérdezte Chaewon.
    – Oda majd délután bemegyek, de neked mindenképpen el kell menned Renjun-nal. – legyintett egyet.
    – Komolyan megtennéd értem?
    – Persze! De most menj pihenni én is alszom egyet. Holnap hosszú napod lesz és azt hiszem, nekem is. – sóhajtott Hyunjin.
    – Nagyon szépen köszönöm, Hyunjin! – ölelte át Chaewon az említett személyt.
    – Ugyan! De most menj én majd alszom a kanapén. – felelte, majd a felesleges dolgokat az asztalra pakolta és magához vette a takarót, meg egy párnát. – Jóéjt!
    – Jóéjt, neked is! – mondta a lány, majd felállva a hálószobájába ment.
    Chaewon még egy jó darabig nem tudott elaludni, ugyanis a képzelete nem hagyta, hogy ne gondoljon Renjun meghívására. Elképzelte, hogy vajon mit reagálna, ha Renjun szerelmet vallana neki, vagy ha bemutatná őt a családjának. Rengeteg esemény megfordult a fejében és nem tudott nem mosolyogva gondolni a fiúra. Végül szép lassan, de boldogan rántotta magába az álmok világa és Renjun még oda is követte őt, nyugtot nem hagyva Chaewon-nak.

––––––––––––––––––––––––––
↙↓↘
Remélem mindenkinek tetszett ez a rész. Kommenteljetek és kérlek dobjatok egy vote-ot <3

↖↑↗
–––––––––––––