Oneshots | Haikyuu

~UshiTen~

Nagy fehér pelyhekben hullott a hó a földre,hol egy vastag rétegett képzett,ami minden lépés nyomán ropogott.Beköszöntött a tél.December 6.,ez a dátum mindenki számára fontos,hisz mégha még nincs is Karácsony,de ezen a napon is együtt ünnepel az ember a családjával.Ushiwakáékkal ez egy kicsit máshogy történt...Mivel Tendounak nincs családja,így minden fontos napot legjobb barátjával tölt,pont mint a mostanit is.Együtt néztek egy filmet,egy-egy forrócsokival a kezükben.

-Wakatoshi-kun hiszel a Mikulásban?-kérdezte viccelődve a vörös.
-Nem Tendou...a Mikulás nem létezik-jött az egyhangú válasz a másiktól.
-Tudom...de mégis lenne egy kívánságom hozzá...-hallgatott el egy pillanatra Satori.
-Mégpedig?
-Hogy akit szeretek viszonozza az érzéseim...-Ushijimát elfogta egy maró érzés és nem értette ez miért van.Fúrta a kíváncsiság,hogy miért szorult el a szíve,amikor meghallotta,amit a barátja mondott neki.~Lehet,hogy az zavar,hogy nem mondta el,hogy szerelmes?~
-És?Ki a szerencsés?-tartotta továbbra is megszokott fapofáját.
-Senki...nem lényeg.

Mikor már elég későre járt az árva hazafele indult.Búcsúzásképp egy levelet nyomott az ász kezébe és elsétált.Még az út felénél se járhatott lakása felé,mikor telefonja csörögni kezdett.
-Hallo?Wakatoshi-kun?-vette föl kicsit rémülten,félt,hogy a másik megutálja az érzései miatt.
-Gyere.Vissza.-mély hangja most egy picit meglepettnek hatott,mégis nagyon határozott volt-Beszélnünk kell.
Tendouban itt megállt az ütő,már százszor megbánta,hogy odaadta azt a levelet.Azt hitte itt a vége.Halálra váltan kopogott a hatalmas ház ajtaján.Ám mikor Ushijima egy nagy ölelésbe rántotta összezavarodott.
-Én is szeretlek...-állát enyhén megemelte,hisz nem volt sokkal magasabb és lágy csókba forrtak ajkaik.
-Azt hiszem mégiscsak létezik a Mikulás...
-Nem Satori,nem létezik-nézett rá furcsán barátja.-Viszont ma nálunk alszol.
És egész este egymás ölelésébe burkolózva aludtak...immár egy párként.

/6 évvel később\

-APAAAAAA-kiálltotta egy fekete hajú kislány édesapját hívva.
-Igen kincsem?-lépett be a mostanra rövid hajú vörös.-Valami baj van?
-Elmeséled megint,hogy,hogyan találtatok egymásra Apuval?-kérlelte kiskutyaszemekkel.
-Persze édesem,gyere ki a fához és ott ehetünk az új sütimből.-vezette ki lányát Tendou.
-Satori...nagyon finom lett-nyomott gyengéd csókot a zöld hajú,kedvese szájára.
-Köszönöm...Tehát picúr...-merült bele a múltja kedves emlékeibe.
Azóta is minden évben ezt a történetet mesélik örökbefogadott lányuknak a karácsonyfa gyönyörű fényei alatt.