Edzőtábori káosz

73 4 0
                                    

- Hogy mi? - néztem fel zihálásomban még mindig vörös fejjel, miközben a többieken láttam, hogy szájukat vagy széles mosolyra húzzák, vagy pedig csak felnéznek Nintendójuk fölül, hogy végigmérhessék a történteket. Személy szerint a dolog nem nagyon lepett meg, ugyanis a röplabdások körében elég népszerű voltam, ráadásul Kuroo elég gyorsan kezdett el érzelmeket fűzni olyanokhoz, akiket nem is nagyon ismert. Elég sok emberrel ápolt jó kapcsolatot, ráadásul szinte mindenki szimpatizált vele valamely módon, így hamar ő is a népszerűek köréhez csapódhatott.

Amint Tokiyo száját elhagyta az utóbbi mondat, a fiúk többsége egy kisebb hatásszünet után azonnal Kuroo felé rohant, hogy egy hatalmas ugrással rajta is csüngjenek és körülvegyék. Borzasztóan hangosak voltak, egymást túlordítva kántálták Tetsuro nevét, vagy személyes véleményüket fűzték hozzá az utóbbi kijelentéshez.

Kenma a hangzavarra kicsit összerezzent, félő tekintettel pillantott fel ismét készülékéről, melyet mindössze csak pár másodpercre tudott újból nyomogatni. Feje neki is vörösleni kezdett, amint meghallotta a fiúk kiáltásait, s immár Akaashi ismét papnak állásáról beszélgetett a nép. Kenma haja az arcába lógott, tekintete zavart és izgatott volt s ez egy kicsit el is gondolkodtatott. Mi van, ha Tokiyonak igaza van?

- Emberek, álljatok meg egy pillanatra. - vetett véget a birkózássá fajult szituációnak Kuroo csábos mosolyával, fél szemét rám szegezve. - Hátrébb az agarakkal, a végén még megijesztjük.

- Ayasét megijeszteni? - nevetett fel Shiego kedves pillantásokat vetve rám. - Az a lány tökösebb bármelyikőtöknél, hiába próbáljátok játszani a nagymenőt.

- Ez így van. - igazította meg tincseit Oikawa felsőbbrendű hangsúlyát elővéve, végigtekintve a szétszórt csapaton. - Ayasét nem lehet ám olyan könnyen elrettenteni valakitől, bár nem hiszem, hogy éppen egy hozzád hasonlót választana...~

- Ezt meg honnan veszed öregem? - nézett nagy szemekkel Bokuto a ciánok kapitányára, majd nem sokkal, miután leesett neki a tantusz rögtön röhögésbe kezdett. - Neked is bejön mi? Akaashi, te ezt rohadtul megszívtad!

- Mi? Hogy én? - vörösödött el a sötétbarna hajú srác, miközben a többiek is hahotázásban törtek ki, különösen Rie és Bokuto, kik mindketten jobban kihallgatták már a többieket. - Miért?

- Akaashi, még a vak is látja. - kapálózott a bagoly, miközben a többiek arcát kémleltem, különösen Shiegoét és Kenmáét, kik borzasztóan zavarodottak voltak egytől egyig, pirosló pofijukkal.

- Oi Kenma, mi olyan vicces? - nézett Kuroo szőkés társára, ki valóban olyan fejet vágott, mint aki szakadni készül.

- S-semmi... - válaszolta a fiú lehajtott fejjel, elrejtve pirosságát. Tetsuro igazából nem vette észre, hogy Kozume nem éppen nevetésre készült, hanem csak valami olyat próbált visszatartani, amit nem nagyon tudott vöröslő arcokkal titkolni. Ez persze sohasem derült ki, olyannyira nem is foglalkoztunk vele, azonban az a tény már mindenkit jobban érdekelt, mi a jó büdös francokat művelnek a többiek és hogy hogyan lehetne őket féken tartani.

Miután sikeresen rendeztük magunk között a dolgokat, egyből a nekomások kis szobájába tömörültünk, hogy először csak általánosan beszélgessünk, majd később nekiálljunk a játéknak. Kenmával és Levvel ismételten megpróbáltunk útra kelni, azonban a szokásos társaság ismételten lestoppolt minket. Igazából nagyon is zavart, hogy a legtöbb szem rám szegeződött. Sőt, nem is nagyon, hanem már szinte borzalmas volt az a sok fojtogató szempár, melyet tartózkodási időm alatt kaptam. Esténként szerettem kiengedni és ellazulni, talán ezt a részét kedveltem a legjobban a napnak. Csönd volt és nyugalom, gondolataim szabadon libeghettek a fejemben és cseppet sem kellett aggódnom amiatt, hogy abban a pillanatban mi is történik, amikor lehunyom a szemet. Nos, most ezt viszont szinte képtelenség volt megtenni, ugyanis miután Oikawáék kitalálták, hogy ezt a kis összejövetelt kibővíthetnék egy no-homo ottalvós bulival, az összes cérnám szakadt. Miután kijelentettem, hogy én aztán biztosan nem fogok ilyen marhaságokat csinálni és szeretnék egyedül, békésen a saját szobámban aludni, a többség által hozott döntésre kényszerültem, miszerint át kellett hozom az ágyneműmet meg mindent és helyet keresnem a zsúfolt szobában. Miután Bokutoékat kiűztem az egyik nekem tetsző sarokból, Riéket magam mellé cuccolva körülvettem magamat a két lánnyal, mint valami biztonsági védőfalat, vissza is battyogtam Kenmához, hogy ott folytassuk beszélgetésünket félig orosz társunkkal.

Haikyuu! Girls can make it too (szünetel egy időre <3)Donde viven las historias. Descúbrelo ahora