Haikyuu! Girls can make it too (szünetel egy időre <3)

Vegyes edzés és új barátok 2/2

Abban a pillanatban, hogy a labda átsuhant a háló felett, Oikawa fogadta az ütést, majd a labdát egyenes Shigeohoz vezette. Ő egy ejtéssel próbálkozott, azonban Bokuto gyorsan reagált, ugyanis ő is rengeteget használta eme felbecsülhetetlen sunyi technikát, így Kuroora bízva a helyzetet megpróbált pontot szerezni, mely össze is jött. A következő nyitásunk már elsőre összejött, én pedig kezdtem áldani az eget a forgásért, mikor is Osamu nyitása nem a földön csapódott le, hanem Rie által vissza is kanyarodott hozzá, ezzel leblokkolva mindent.

A labda Kenmához került, az idő pedig egy pillanatra megállt. Úgy voltam vele, jobb most, mint soha és teljesen le is fagytam arra a pár tized másodpercre. A szőkeség oldalasan fordult, így kusza hajtincsei közül láthattam szemeit, melyek egyetlen tekintetet sugároztak; most fogom adni.

Én futottam, az ideg majd szétmart, reménykedtem benne, hogy nem rontom el. Minden gondolatomat és erőmet összeszedtem, hogy ne azok a borzalmas jelenetek játszódjanak le agyamban, melyeket a tegnapi püfölés és szégyenletes nyitásokkor kellett átélnem, tehát szinte megtorpanva rugaszkodtam el a talajtól. A labda felém jött, szemeimmel átláttam a háló túloldalára, majd kezemet lendítve bele is trafáltam a pörgő gömb közepébe. A padló csattant, a játékosok megálltak, miközben lassan az én lábaim is földet értek megtalálva elkalandozott súlypontomat.

- Naniii?! - kiabálta mindenki egyszerre, miközben Bokuto az örömtől repesve a magasba ugrott.

- Mondtam, hogy ne becsüljétek alá. - jegyezte Shiego kaján mosolyra húzva száját, miközben Rie gyorsan mellé is szegődött.

- Ez valami elképesztő volt! - bújt át villámgyorsan a háló alatt Hinata magára hagyva a sápadt Kageyamát, ki látszólag csalódott és zavarodott volt. - Taníts meg erre, taníts meg! Taníííts meeeeg!

- Hinata, elég lesz. - próbálta nyugtatni a fiút Oikawa, azonban a fiú mégnagyobb hangerőre kapcsolt, s egyenesen kiabálni kezdett a megilletődött Toruval.

A többiek mind egymás közt beszélgetve susmogtak egy mosollyal arcukon, melytől szinte rögvest meg is nyugodtam. Az ajtóban egy narancsos foltot véltem felfedezni, mely a félfának dőlve támaszkodott, egy like jelet mutogatva ujjaival. Yamada volt az, valószínűleg a még nekem is furcsa ütést látta, ez okozott neki ennyi örömet, mégis miután megláttam intését, ki is sétált a teremből. A háló előtt Kenma tanácstalanul, gondolkodva ácsorgott, miközben Kuroo megelégedett, kaján arccal nézett rám s beszélt a zárkózott Pudingnak. Testtartása nyitott volt, beszéde mindent elárult, tudtam, hogy vele sem lesz egyszerű, nem mellesleg úgy, hogy rengeteg rajongója volt.

A Pudingfej egy érdekes személyiség volt. Valahogyan nem tudtam levenni viselkedéséből, milyen ember is ő valójában, azonban ez ügyben nem kellett sokáig kételkednem; ugyanis a meccs hátralevő részében rengetegszer adott fel nekem, hogy újra és újra eljátszhassuk a gyorsunkat, melyet eddig se ő, se én nem tudtuk megcsinálni senki mással. Valahogyan csak passzolt a labdamenetünk, még úgy is, hogy nem is próbálkoztunk, és ez legalább volt olyan nagyágyú, mint a Hinata-Kageyama páros.

Miután Rieékkel kiörömködtük magunkat és visszamentünk volna a pályára, az ajtóban Yamada és a Nekoma edzője lépett be, csendet generálva a nyüzsgő társaságban. A hangulat hirtelen fagyott meg egy pillanatra, de még mindig érezni lehetett rajtunk a játék iránti való szeretetünket. A szemünk csillogott, testtartásunk nyitott volt, szánk mosolyra húzódott, és még a csendes Kenma pillantásai is felragyogtak, teljessé téve a csapat összhangját.

- Úgy látom, jól szórakoztok, fiatalok. - mondta kissé rekedtes hangján Nekomata-sensei, miközben Yamada szokásához híven egyik kezével a szélfát támasztotta. - Ennek nagyon örülök.