A kórházi ágyon fekvő fiú magányosnak tűnt. Mindkét karja vállig be volt gipszelve – állítólag szilánkosra törtek.
– Hogy hívnak? – tudakolta a vidámkék tekintetű szőkeség. Hangja furcsa visszhangot vert a hófehér falakon.
– Boka – felelte szépen artikulálva.
A szőke leolvasta a nevet a számára gyönyörű ajkakról.
– Moha? – Egyből rájött, hogy félreértette. Zavarba jött.
– Ha én vagyok Moha, akkor te lehetsz Páfrány. – A barna szempár végre élettel telt meg.
A búzaszőke fiú felbátorodott.
– Kiskoromban nagyon szerettem azt a mesét. Ernő vagyok. Leszel a barátom?
– Egy feltétellel. Amikor lekerül rólam a gipsz, meg kell tanítanod jelelni.
Ernő bólintott. Szemében örömkönnyek csillantak meg. Az első barátja!
VOUS LISEZ
3100 szó (PUF)
FanfictionA hónap minden napjára egy száz szavas szösszenet a Pál utcai fiúkkal. Harmincegy csipet fluff, hogy mosolyt csaljak a maszk-takarta arcokra. Boka nem depis, Nemecsek él.
