Nemecsek elégedetten húzta össze utazótáskájának cipzárját. Már csak a zárójelentést kell megkapnia, hogy végre hazamehessen.
Délután egy órakor még nyoma sem volt a szabadulást jelentő papírnak. Udvarias érdeklődésére a nővérek a vállukat vonogatták, kezelőorvosának pedig színét se látta. Kezdett türelmetlen lenni.
– Elnézést, amiért megvárattam. – Nemecsek a faliórára nézett. Két óra öt perc. – A zárójelentése.
Úgy kapott érte, mint kisgyerek a csokoládéért.
– Köszönöm, doktor úr – azzal begyűrte a táskájába.
– A főnővértől hallottam, hogy az autója megadta magát. Szívesen hazaviszem, miután meghívtam egy finom ebédre.
Nemecsek rögvest megbocsátotta neki a többórás várakozást. A jóképű Dr. Boka János ajánlatát eszébe sem jutott elutasítani.
YOU ARE READING
3100 szó (PUF)
FanfictionA hónap minden napjára egy száz szavas szösszenet a Pál utcai fiúkkal. Harmincegy csipet fluff, hogy mosolyt csaljak a maszk-takarta arcokra. Boka nem depis, Nemecsek él.
