30.

1.2K 25 0
                                    


-Jason, azt hiszem beszélnünk kéne apuddal kettőnkről- néztem Jason szemébe az utolsó előtti nap reggelén
-Ahh, de nem akarok. Mi van ha szarul reagál?- nézett rám, mire akaratlanul is felnevettem
-Kissé felcserélődtek a szerepek- magyaráztam , mivel általában egy lány aggodalmaskodik,és a fiú bíztatja.

Legalábbis egy átlagos párnál. De mi nem vagyunk átlagosak.
- Najó, mondjuk el neki- kelt fel hirtelen, és megindult az ajtó felé.

Komolyan nem értem nála ezeket a hangulatingadozásokat.

-Apu, beszélnünk kellene- kezdte Jason amikor lementünk
- Persze, mondjátok nyugodtan- mosolygott ránk
-Szerintem ehhez a témához le kellene ülnöd- mondta a számat rágva idegességemben
- Csak nincs akkora baj- nevetett fel halkan, de látva az arcunkat elkomolyodott és leült az ágyra- hallgatlak titeket
- Szóval leszögezném hogy erről nem mi tehetünk, csak úgy megtörtént- húzta Jas az időt
- Nyögd már ki fiam- forgatta a szemét játékosan Jack
- Együtt vagyunk- mondtam ki én, mivel Jasonon nem úgy látszott mintha képes lenne rá
Fontos volt neki az apja véleménye, csak nem mutatta ki.
-Hogy mi?- nézett ránk lesokkolva Jack
- Jól hallottad- sziszegte Jas

Mostohatesók |ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ|Where stories live. Discover now