Mostohatesók |ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ|

24.

Másnap a reggel elég kínosan telt. Anyáék érezték a köztünk lévő feszültséget, de azt sem tudták hogy mit csináljanak ilyenkor.

Jason is haragudott rám (bár fogalmam sincsen hogy miért) és én is haragszok rá, szóval ez matt helyzet.

A lányoknak tegnap este elmeséltem már hogy mi volt, erre ők meg azt mondták hogy van egy tervük hogy vidítsanak el. Hát arra kívácsi leszek, nem lesz könnyű nekik, az biztos.

Így még a suli előtt elmentünk a kedvenc cukrászdámba. Mondtam már hogy imádom őket?

Tényleg igaz ,a csoki tényleg mindenen segít.

-És hogy éljem túl azt a hetet?- kérdeztem a lányoktól, ugyanis a szüleink azt gondolták, hogy jót fog tenni a családi kirándulás, így elhatározták hogy ki fognak kérni a suliból egy hétre.

-Addig még van 3 heted, nyugi-mondta Kenny ,miközben elindultunk a kémia labor felé.

Egyszer csak valaki karon ragadott, és behúzott a kémia szertárba, meg persze be is zárta az ajtót.

-Jason, ezt meg minek-néztem rá értetlenül

-Nem bírom elviselni a tudatát annak ,hogy utálsz-nézett rám

-Én.. nem utállak-sóhajtottam-hidd el, igazán szeretnélek utálni,de nem megy-mondtam mire közelebb jött

-Egyébként, te nem dühös vagy rám?-forgattam a szemei

-Nem tudok dühös lenni rád-mondta, majd lassan megcsókolt.

-Nem lehet- löktem el magamtól