Könyvmoly |wolfstar|

3.rész

Másnap délelőtt a tekergők szobája a szokásostól eltérően csendes volt. Mind a négy fiú az igazak álmát aludta még tekintve, hogy hétvége volt, így nem kellett órákra menniük. A viszonylag nagy szobában még most is félhomály uralkodott köszönhetően a hatalmas bársony-piros függönyöknek. Az a néhány napsugár amely mégis be tudott jutni a szobába hatalmas rendetlenséget talált. Egyedül a bejárathoz legközelebb eső ágyon szuszogó Jamesnek voltak viszonylag rendben a cuccai, csak néhány füzet, illetve könyv kandikált ki az ágya alól. A feje mögötti óriási tölgyfa szekrény fiókjai félig-meddig nyitva engedtek a napsugárnak betekintést Remus és James ruhái közé. A szekrény mellett egymás mellett állt Sirius és Lupin ágya, csak egy éjjeliszekrény választotta el őket, melyet teljesen elfoglalt az utóbbi megviselt aranybarna lemezlejátszója melyet úgy őriztek a fiúk, mint egy kincset. Nagyon szerettek rajta zenét hallgatni, minden nap az egyikük lemezei szóltak rajta. Sirius ágyával párhuzamosan állt az ő és Peter szekrénye, mely mintha csak okádta volna ki magából a ruhákat úgy állt. Az összes fiókja nyitva volt, s minimum egy zokni lógott ki rajta. A mellette lévő fal mellett a fürdő bejárata és Peter ágya állt. A hatalmas takaró alatt pihegő fiú így még kisebbnek tűnt, az ember szinte észre se vette volna ha nem lógott volna le az egyik lába a földre. Még egy ugyanolyan tölgy íróasztal állt a falnál, mint a fiúk szekrényei, rajta két hatalmas oszlopnyi könyvvel, középen pedig kiterítve a fiúk legnagyobb kincse, a tekergők térképe. Nagyjából fél éve jutott eszükbe a térkép ötlete és hála a kitartásuknak és hajnalig tartó kutatásaiknak, próbálgatásaiknak, körülbelül egy hete megcsinálták a térképet. Még javítaniuk kellett rajta néhány helyen, ezért volt az íróasztalon, de valójában már készen voltak vele. Most csak egy üres papírnak tűnt, de a fiúk tudták, hogy ha rossz kezekbe kerülne, akkor hatalmas károkat lehetne vele tenni.

Lassan James ágyán megemelkedett a takaró és egy tapogatózó kéz bújt elő alóla. Miután megtalálta fekete szemüvegét, a fiú álmosan felült és összekócolta az amúgy is szerteszét álló szénfekete haját. Kissé összerándulva a hideg padlóra tette meztelen lábát és sóhajtva nyújtózkodott egyet. Arcát megdörzsölve ment be a kis fürdőszobájukba, majd meglátva tükörképét úgy döntött, hogy inkább a prefektusi fürdőt veszi igenybe hatalmas kádjaival. Halkan visszament továbbra is alvó szobatársai közé és felkapva tallárját és törülközőjét indult el úticéljához. Ugyan ő nem volt prefektus, de Remusnak hála tudta a jelszót a fürdőhöz így mindannyian betudtak menni. Magában dudorászva, füligérő szájjal gondolt a tegnap estére, miközben ment le a hosszú csigalépcsőn. Néhány griffendéles fiúval, akik mentek felfelé, lepacsizott és összenevetett velük. Ám mielőtt teljesen beért volna a közös nagyszobába egy ismerős lánycsapat kuncogása ütötte meg a fülét. Mégnagyobb mosollyal az arcán gyorsan beletúrt a hajába, és magabiztosan ment le a lépcsőn. Beérve éppen csak lelassított egy kicsit és mindent tudóan kacsintott rá Lilyre, aki erre hozzávágta az egyik vörös bársonypárnát. Nevetve dobta neki vissza és az ajtón mégegyszer visszanézve állapította meg elégedetten, hogy a lány is elpirult egy kicsit, nemcsak ő. Halkan fütyülve ment el a fürdőbe és ott elégedetten dőlt bele az óriási kádba, mely pont jó meleg volt, teli volt habbal és sokkal jobb illatú volt mint a saját tusfürdője. Halkan sóhajtott egyet és megállapította, hogy a lehető legjobb az élete.

Eközben a másik három fiú is lassan elkezdett felébredni. Elősször Sirius kelt fel, de miután nagyjából felfogta a helyzetét, úgy döntött, hogy viccesebb lenne megvárni amíg Remus is felkel és megnézni, hogy hogyan reagál. Meg persze iszonyú másnapos is volt, úgy érezte, hogy mindjárt szétdurran a feje. Így inkább visszahajtotta azt Remus hosszú karjára és szorosan ölelve a másikat aludt vissza.
Nagyjából húsz perc múlva Lupin is elkezdett ébredezni. Régen aludt ilyen jól, főleg azért mert már múlthéten elmúlt a telihold, de persze ebben nagy szerepet vállalt a mellette félálomban lévő fiú is. Remus mosolyogva nézte, azon gondolkozva, hogy hogyan lehet egy fiú ilyen szép. Hosszú, fekete haja kissé szemébe hajolva terült szét a párnájukon, arca nyugodt volt és mellkasa egyenletesen emelkedett fel-le. Lupin óvatosan eleresztette őt, és figyelve, hogy nehogy felébressze őt, kisimította a haját az arcából. Finom pillangó puszikat ejtett orcájára, majd halkan szusszantva visszahajtotta fejét a párnára és szorosabban magához húzta Siriust. Tovább nézte békésen, és már majdnem visszaaludt amikor Peter ágya nekiállt nyikorogni. A kisebb fiú is felkellt és átfordulva egyik oldaláról a másikra egy nagyot nyújtózott. Remusnak hirtelen kitágultak a szemei.
Nem láthat meg minket így, mit fog gondolni, úristen. Suhant át egy másodperc alatt az agyán és halkan pánikolva próbált megoldást keresni a problémára. Hirtelen, jobb ötlet híján, fogta és lerúgta az ágyáról Siriust, aki nagyot koppanva esett a fapadlóra, és ijedten kiálltott fel. Peter elkerekedett szemekkel próbálta feldolgozni a láttottakat, míg Sirius káromkodva felállt és szokásához híven nekiállt túldrámázva panaszkodni. Remus csak nevetett, és tettetett bosszúsággal mondta:
-Hát talán máskor a saját ágyadban aludj, te részeges.
Sirius ezt hasonló komolyságú megsértődéssel díjazta, és hozzávágta az első keze ügyébe eső tárgyat, ami nem volt más, mint a másik fiú egyik tankönyve. Remus ügyesen kikerülve a repülő tárgyat dobta vissza a párnát a másikra, míg Peter kevésbé szerencsésen fogta a fejét ahol eltalálta a könyv. A három fiú heves csatába kezdett, nevetve és egymást szídva. Végül, közel 10 percnyi harc után megegyeztek döntetlenbe, és vidáman elindultak az ebédlőbe. Mivel már közel tizenegy óra volt, mind éhesek voltak, és gondolták, hogy Jamest is ott fogják megtalálni, vagy a közös szobában.
Sirius egyik viccén nevetve mentek le a lépcsőn, ahol a friss Jamessel találkoztak.
-Ebédlő? Két perc és én is megyek, csak még felkell ugranom a szobánkba.
A fiúk ezt bólogatva nyugtázták és lassabban sétáltak tovább.
A közös szobában a lányok még mindig egy körben ültek a kanapékon és a puha szőnyegen, de amikor meglátták a fiúkat ők is mindenfélékről csacsogva csatlakoztak hozzájuk. Remus kissé lemaradva beszélgetett Lilyvel a tegnapi esti és a ma reggeli történésekről, mindketten kissé pirosan és hangosan dobogó szívvel. A csapat így ment lefelé a lépcsőkön, majd James megérkezése után hangosabban és gyorsabban érkeztek meg a nagyterembe. Mindannyian leültek a szokásos helyükre, Remus Sirius és Lily mellé, és nevetgélve álltak neki az ebédnek.

Már majdnem végeztek, amikor Oliver repült oda hozzájuk, Remus kistestű kuvikja. Pár tálat arréb tolva érkezett meg gazdája elé, és egy sárga levelet tett le elé. Remus kedvesen megsimogatta és megköszönte neki, majd kezébe vette a levelet és kissé izgatottan nyitotta ki. Lassan végigolvasta a levelet majd kikerekedett szemekkel ránézett Siriusra, aki egy ideje már elcsöndesedve figyelte. Remus halk sikkantással megölelte majd kirohant a nagyteremből mindent otthagyva.