Anime Oneshotok

6 | Első találkozásotok| Sekai-ichi Hatsukoi

Szereplők: Onodera Ritsu, Takano Masamune, Kirishima Zen, Yokozawa Takafumi
Típus: x Reader
Anime: Sekai-ichi Hatsukoi
Írta: B

Az első ilyesmi irományom így szóval ha nem jó akkor bocsánat '^^. Viszont van még a tarsolyomban Sekai-ichi-s fiúkkal ilyesmi, szóval lehet, hogy lesz még rész sőt biztos is

Onodera Ritsu (életem a picike)

Onoderaval még középiskolában találkoztatok, a könyvtárban. Mindkettőtök kikapcsolódni járt oda, és csak szerencsés véletlen volt az, hogy összefutottatok. A könyvek, amit te és ő akart, pont egymás mellett voltak, így szinte egyszerre nyúltatok annak a polcnak az irányába, viszont egy bökkenő volt. Hogy te kisebb termetű voltál, így a könyvet sem érted el, akárhogy próbálkoztál ekkor, Onodera felnyúlt azért a könyvért is, majd egy halvány és szégyenlős mosollyal az arcán feléd nyújtotta. Meglepve pislogtál rá egy ideig, de végül egy halk köszönöm után elvetted tőle és viszonoztad a mosolyát, miközben már akkor elvesztél zöld szemeiben.

Saga/Takano Masamune

Szintén a középiskolai könyvtárban találkoztatok. Teljesen kétségbe voltál esve, mivel nem rég múlott el három óra, és az osztálytársaiddal ellentétbe, te a könyvtárba rohantál, hogy a holnapi témazáróra valamennyit tudj készülni, mert a neked szükséges könyvek ott voltak. Mikor nagy nehezen összeszedted azokat a könyveket, amiket szükségesnek éreztél, az asztalok felé siettél, ahol elképedve vetted észre, hogy ma elég sokan voltak a könyvtárban. Egyetlen hely volt még szabad az asztaloknál, ez pedig nem máshol volt, mint egy fiúval szemben. Egy sóhajtás kíséretében indultál oda, olyan minden, mindegy alapon. Ahogy leültél szinte egyből kivetted a táskádból a szükséges füzetet, majd kinyitottad az egyik könyvet, és vadul lapozgatni kezdted, abban a hitben, hogy így hátha gyorsabban haladsz vele.

-Ha így folytatod, az összes lap kifog szakadni.-szólalt meg az előtted ülő, mire felkaptad a fejedet, ekkor találkozott a te tekinteted az övével. Percek sem kellettek, hogy rájöjj, hogy ki ül előtted, hiszen szinte egyből arcon csapott a felismerés, hogy ez bizony Saga Masamune, az egyik évfolyamtársad.

-Nem fog.-válaszoltad halkan, újra a könyvre figyelve és lapozgatni kezdett, oda és vissza.

-Mit csinálsz egyébként?-kérdezte, ezzel saját magát is meglepve, hiszen tudjuk, hogy milyen alapból.

-Én? Én matek témazárómra próbálok készülni.-szóltál fel sem nézve.-De valószínűleg úgyis egyes lesz szóval csak felesleges munka.-tetted hozzá halkan, abban a hitben, hogy nem hallja meg, ám tévedned kellet, ugyanis nagyon is hallotta.

-Miért lenne az?-

-Mert hülye vagyok matekból, mindig is az voltam, ezért örülök, ha évvégén nem bukok meg belőle.-sóhajtottál frusztráltan, miközben körmölni kezdtél.

-Segítsek?-kérdezte váratlanul, amire abba hagytad az írást, és felnéztél.

-Jaj, dehogy nem kell, nem azért mondtam én csa—mondtad, azonban ő félbe szakított azzal, hogy megfogta a székét, és melléd húzta, majd leült.

-Na mutasd, segítek.-közölte ellenmondást nemtürően, amire nagyot nyeltél, és átcsúsztattad a füzetedet elé. Ezzel pedig elkezdődött a több mint 3 órás tanulásotok.

Kirisima Zen (őt is nagyon szeretem)

Új voltál a kiadónál, de nem csak személyként, hanem szerkesztőként is. Ugyanis ahol voltál, diákmunkán összvisz annyi dolgod volt, hogy az ott dolgozóknak kávét, vagy bármi mást vigyél. Ezért, amikor beállítottál az Ő részlegére, nem kicsit tartottál, hogy már az első napodon lefogja kiabálni a fejedet azért, mert semmit nem tudsz. Ám kellemes csalódást okozott neked, mivel ahelyett, hogy leszidott volna, kedvesen beszélt hozzád és már az elején leszögezte, hogy bármi baj van nyugodtan szólhatsz neki, és próbál neked segíteni. Ez miatt egy mosoly ült fel az arcodra, és az a nap végéig le sem került onnan, hisz kár lett volna tagadnod, hogy hihetetlenül jól esett neked, amiért ennyire kedves és megértő volt veled.

Yokozawa Takafumi

Na ő Kirishima szöges ellentéte, ami meg is hozta a maga gyümölcsét, mivel már az első napon sikerült neki megsiratnia téged ezzel fekte pontot szerezett a szemedben. Nem tehettél róla, hisz senki nem tanított be, te pedig magadtól nem tudtad megtanulni. Nem voltál sírós fajta, viszont az, hogy rád üvöltött, és szinte megalázott a részleg előtt eléggé szíven ütött. Miután valamennyire sikerült lenyugtatnod magadat, az automatákhoz tartott az utad, ott pedig leültél az asztalokhoz. De nem sokáig volt nyugtod, ugyanis nem sokkal később megjelent Yokozawa, és úgy tűnt téged keresett, mivel ahogy meglátott, egy megkönnyebbült sóhaj csúszott ki a száján. Ám ez téged nem tudott érdekelni, mert ahogy szólásra nyitotta a száját, te felálltál és sietősen elmentél mellette, ezel egyedül hagyva őt, mert már nem érdekeltek téged a következmények. Megbántott téged nagyon, és ezt egy bocsánatkérés nem tudta volna helyre hozni.