A lila villanás sétálgatott az utcán egy könyvet olvasva, mikor valaki hirtelen megszólította...
-Honomi!-mondta az ismeretlen ninja
-Kakashi-sensei?-kérdezte Honomi
-Na csak hogy ide figyelsz, ne csak könyvet olvasd folyamatosan hanem figyelj is!-mondta Kakashi miközben egy könyvet olvasott ....
-No csak ki mondja ezt sensei! Most sem rám figyelsz hanem azt olvasod!-húzta le a könyvét Honomi Kakashinak a szeme elől
-He?! Ja bocsi!-nevetett kínosan
Na mindegy gyere egy zártabb helyre itt nem mondthattom!-majd ezzel egy amolyan ,,Köves már menni akkarok már olvasni" tekintettel nézett
Honomi ment utánna....
-Sensei hova megyünk most?
-Ne beszélj csak kövess!
Honomi gondolatai: Nem hiszem el mégis hogá megyünk és miért kell zárt helyre menni?
-Honomi vigyázz!
-He?! Aucssss!!!!-ment neki Honomi egy oszlopnak
-Jól vagy? Legközelebb figyelj és ne a gondolataidban járj!
-Megvagyok köszönöm. Elnézést!
-Ugyan megesik.... na de itt jó lesz, neharagudj hogy elrángattalak ide csak az anbu tagja vagy még hozzá egy anbu közt is anbu tehát font-
-Rendben sensei felfogtam fontos vagyok mert „ kiváló " ANBUS vagyok elvileg de szerintem nem na mindegy inkább mond mi az amiért el kellett rángatni a falu MÁSIK VÉGÉBE?!
-Jó jó mondom. Na szóval egy küldetésel bízott meg téged a Hokage! El kell menned kémkedni! És erre te vagy a legmegfelőbb tudod miért! Itt vannak a részletek!-ezzel Kakashi eltűnt
Honomi szemszögéből:
Kakashi-sensei egy borítékot nyomott a kezembe majd eltűnt... Na haza megyek majd ott kibontom!
Vissza a rendes szögbe:
Honomi haza ment majd ki bontotta a levelet, miközben lehupant a földre....
-Na az Akachuki után kell kémkednem holnap hajnali 3-kor kell indulnom ja és jön velem Gaara a kazegake? Gaara? Ezer éve nem láttam pedig az egyik legjobb barátom a múltunk sok mindenben egyezik olyasvalaki voltam mint ő te jó ég ezt még csak emlegetni is fáj....Minden esetre is várom hogy találkozzak vele! Későre jár az idő lefekszek aludni hogy holnap felkeljek!-Ezzel Honomi már le is feküdt aludni
-Ahh! Reggelt magamnak, ja nem nem is reggelt hanem hajnalt! Alig aludtam 4 órát. Mindegy sietnem kell! Gaarával a kapu előtt találkozom. Ezt el is felejtettem! Jaj az ANBU maszk is kell na meg a felszerelés.
Honomi szemszögéből:
Miután nagyban össze készülődtem elindultam sebesen a kapuhoz hogy odaérjek miközben mentem kiolvastam a könyvem egész jó volt bár azt hittem jobb lesz na mindegy nem is értem miért ezen jár a fejem és miért nem a küldetésen! Gaara már biztos nagyon vár a kapu előtt legalábbis remélem egyáltalán tudja hogy én leszek vele olyan régen nem láttam már jó lenne végre találkozni vele és megölelni egymást mint régen jól esne most egy ilyen nagy ölelés!És hogy Kazekage lett el sem hiszem!Kíváncsi vagyok mennyit változott és erősödött ő még nem is tudja az új technikájaim.Már itt is vagyok ennyire elmerültem volna gondolataimba azt hittem még jó sok idő kell még hogy ide érjék pedig már itt vagyok de hol van Gaara nem láttom hol lehet?Ekkor megfogott valaki hátulról....
-Üdv! Megijedtél,Honomi?
-Te?!-Mikor megláttam őt azonnal a karjaidba ugrottam és könnyes szemmel dörzsöltem az arcom hozzá...
Rendes szemszög:
Gaara nem szólt semmit ő is szorosan magához ölelt és mosolyt hozott az arcára....
-Úgy hiányoztál miért nem jöttél látogatni azt sem tudtam hogy jó vagy-e? És Kazakage lettél miért nem szóltál semmit? Miért? Miért?-kérdezte Honomi természettétől elpártova miközben még több könny tört ki a szeméből...
-Honomi küldetésen vagyunk! Hagyd abba!-Szólt rá Gaara
-He?! Te komolyan csak ezt tudod mondani? HIÁNYOZTÁL NEM IS KICSIT MOST MEG AZ SEM TUDOD MONDANI HOGY ÉN IS HIÁNYOZTAM? Vagy hogy de jó hogy még megvagy?! Ha?!!!!
-Nem! NEM erről van szó nagyon is hiányoztál de ez most a valóság vártam hogy találkozzunk hogy magamhoz öleljelek hogy érezzem hogy itt vagy de ez egy küldetés! Majd utánna beszélünk sokat de sokat! De most nem érünk rá már így is késésben vagyunk!
-Jó jó igazad van!-törölte meg a már könyektől vörös szemét Honomi
-Ezzel Gaara egy jutsut használva csinált egy lebegő homok felhőt....
-Gyere ugorj fel!
-Rendben-majd Honomi egy ugrással felment a lebegő homokra
