Diamond Maffia 18+

4

Voltunk már orvosnál a problémáim miatt és ő is megmondta, hogy beteg vagyok. Olyan emberekhez kötődöm, akikhez nem kéne és bár tudok róla, hogy ezt teszem, nem tudok ellene semmit tenni. Legutóbb egy halott rokonom mellől nem bírtam elmozdulni és volt arra is példa, hogy egy gyilkost láttam meg a TV-ben és oda akartam menni hozzá. Ilyenkor mindig beadnak valami altatót, persze csak ha van ott valaki velem és elvisznek és akkor mire felébredek, jobb lesz. De ez most más.

Úgy érzem nem tudnék elszakadni Patrick-től. Szóval nyilván maradok. Egészen addig csak ültem a szobámban, amíg Patrick meg nem jelent ismét.

Mosolyogva lépett be a szobámba én pedig úgy éreztem, hogy végre levegőhöz jutok. A nyakába ugrottam, ő pedig nevetve ölelt át, bár nem értette, hogy miért ölelgetem. Amint észbe kaptam, el is engedtem és pironkodva a fülem mögé tűrtem a hajamat.

- Örülök, hogy jobban vagy! - vigyorgott.

- Igen, jobban, köszi - motyogtam.

- Na, gyere te kis szende, ismerd meg a többieket! - ragadott kézen és elkezdett lefelé húzni a lépcsőn.

Lassan kezdett visszatérni a magabiztosságom, amit Patrick jelenléte kissé lerombolt. Izmos karját nem takarta semmit, csak egy trikó volt rajta, meg egy farmer, még zoknit se húzott. A trikója alól nyilván kilátszott a rengeteg tetkó ami a karját borította.

Nem sokkal később leértünk a földszintre és a fiú bevezetett a konyhába, ahol megpillantottam Frank-et és Harry-t, akiket ugyebár már ismertem, de rajtuk kívül még 2 fiú és három lány is ott volt.

Az egyik lány rögtön felpattant, hogy üdvözöljön, egy laza, fehér, nyári ruha volt rajta és hosszú, hullámos, világosbarna haja össze-vissza szállt.

- Isabelle vagyok. Hívj csak Iz-nek vagy Izzy-nek - mosolygott, majd megölelt.

A többiek is kapcsoltak, így egy fiú is közelebb lépett és átkarolta a lányt.

- Joe vagyok - vigyorgott rám ő is, én pedig mindkettőnek biccentettem.

A másik ismeretlen fiú ellenségesen méregetett, majd közelebb lépett a festett szőke hajú lányhoz, aki szintén nem tűnt barátságosnak. A lánynak ki volt húzva a szeme tussal, a rövid nadrágjából éppen nem lógott ki a feneke és a piros haspólója sem volt éppen visszafogott.

- Katie vagyok, ő pedig Vance - szólalt meg a lány, az orrát pedig összehúzta, mintha valami büdöset érezne.

Vance pedig csak elfintorodott. Már csak egy lány maradt akit nem ismertem, aki éppen Harry ölében üldögélt és a lábát lóbálta, ugyanis annyira kicsi volt, hogy nem ért le a lába. Harry a fülébe súgott valamit, mire kislányosan felkuncogott, aztán kiugrott a fiú öléből és felém indult. Rajta is ruha volt, mégpedig egy virágos. Fent összehúzott és lent pedig pörgős szoknyája csak úgy repdesett utána.

- Jessica, hívj Jess-nek! Annyira örülök, hogy itt vagy! - ugrándozott.

- Elég lesz Jess! - szólt rá kedvesen Harry. - Szia Evie, örülök, hogy újra látlak! - mondta most nekem a fiú.

Végül pedig Frank karolt át hátulról és az állát a vállamra támasztotta.

- Tudtam én, hogy a mi csajunk lesz, abban a pillanatban, hogy belépett abba a klubba! - mondta nagy vidáman és egy puszit nyomott az arcomra.

Somolyognom kellett tőle, nem gondoltam volna, hogy ilyen kedves lesz a fogadtatásom. Kivéve persze a két durcást. Patrick felsóhajtott mellettem, gondolom azért, mert ő is ideges volt, hogy hogyan fogadnak majd. Láttam, hogy annyira nem érinti meg az, hogy Katie és Vance nem örül nekem túlzottan.

Frank elengedett és a tűzhelyhez lépett, ahol megkeverte a lábas tartalmát. Isteni illat áradt belőle, mire megkordult a gyomrom.

- Valaki éhes - mondta Patrick kedvesen és már el is kezdett teríteni.

Kicsit sok volt nekem ennyi újdonság mára, de próbáltam tartani a tempót és nem összeomlani. Eddig egész jól ment. Katie és Vance le is lépett, így egész kellemes lett a légkör. Jess a kezemet szorongatta, Harry pedig bocsánatkérően mosolygott rám, de csak a fejemet ráztam, hogy semmi baj. Izzy pedig Frank-kel beszélgetett, de Joe le sem vette a szemét a lányról.

Jess-nek be sem állt a szája. Elmondta, hogy mennyire örül, hogy itt vagyok és, hogy Patrick végre boldog. Erre az említett felé kaptam a fejemet, de ő nem nézett fel a terítésből, csak egy apró mosolyt láttam meg a szája sarkában.