Lebegés - Kaldor Arawyn Silverhand

Siyah

Gyűlölet...Magány...Sötétség...
Háborgó lelkem feketén vonaglott egyre szűkülő mellkasom mélyén.
Csendes volt az utca. Hűvös szeptemberi reggel, olyan tipikusan iskola kezdéses. Milly szaporán kapkodta a lábait, hogy tartani tudja a tempót. Na igen, Milly.
Anya pasijának a lánya, nyolc éves, és baromira idegesítő, akárcsak az apja, Owen. Úgy hat hónapja költöztek hozzánk, aztán Owen munkája miatt Derrybe költöztünk. Aminek egyedül én nem örültem, mert így még ritkábban láthatom apát. Ráadásul, munka után kell nézzek, mert Owen, nem tűri ha lustálkodás van a házában.
-Siyaaaaah, nem lassítanál? El vagyok fáradva! - nyavalygott Milly.
Nem vagyok oda a gyerekekért. De ezt a példányt kivételesen GYŰLÖLÖM.
-Az nem az én bajom.
-Aaaaaahhh, ne mááár, léccciiii, legalább.. Legalább foghatom a kezed?
-Hé! Attól még, hogy kénytelen vagyok téged suliba vinni, nem vagyok a nyamvadt dadusod.
Milly arcát lassan ellepték a durci ráncok, de ez sem érdekelt ma reggel, ha kedve tartja, durcizzon egész áldott nap.
Ahogy közeledtünk az utca szája felé, egyre hűvösebb lett, és a csend egyre, nehezebbé vált. Majd megláttunk egy hatalmas, romos házat. Nem is értem miért nem rombolták porig, csak rontotta az utca összképét. Hatalmas ház volt, jobb oldalán egy henger szerű bástya féle helyezkedett el, a bal oldalán tűzfal, középen egy hatalmas terasz. Csak úgy áradt a sötétség az épületből, és elkapott egy olyan érzés, mintha..... valaki figyelne minket.
-Siyah!?! Nem sietünk? El fogunk késni!
-Nyugi már Milly, hiszen megérkeztünk, íme a sulid- majd gonoszul felnevettem. Millyt kirázta a hideg.
-Kérlek, Siyah, menjünk már... félek.
Háttal állt nekem, és a házat nézte.
-Buuuuuu- kiáltottam, és meglöktem kicsit.
-Áááá- éles visítása viszhangra lelt a szürke szélben.
-Siyah! Te nem vagy normális! meg foglak mondani apának.
-Felőlem, úgyis magasról teszek rá, mit mond az apád. - majd vállat vontam - Na de ne hisztizz, indulj, még van a sulidig.
-Nem akarok veled menni! Mert gonosz vagy! - majd sarkon fordult, és elkezdett szaladni.
-Nagyon helyes... menj is egyedül... Legalább felfal a csatornában lakó szörny.
Megtorpant... Majd félénken hátrafordult.
-Inkább veled megyek.
Az út további része, csendben telt, végig azon agyaltam mégis, hol a frászban dolgozzak. Olyan hely kéne, ahol legalább nyolc órát távol lehetek otthonról.
Az iskola előtt megtorpantunk.
-Na... Indíts befele... Éld túl a napot.. Hello
-Szia...-szólt puffogva Milly.
Elindult, nem nézett hátra.
Megfordultam és elindultam a városka főtere felé. Az egyik csendes kis utcában, újra azt éreztem, hogy figyel valaki. És az egyik kisebb kanyar után, a semmiből felbukkant egy vörös léggömb .
Egy helyben állt, mintha nem is valódi lenne. Odaléptem. És ahogy hozzá értem... Eltűnt...
-Hahahahahahaaaaahhh...
Viszhangzott egy gonosz kacaj a kietlen utcán.
Éreztem, hogy itt van. Hogy engem néz. Lassan megfordultam. Ott állt, alig egy méterre tőlem.