Lebegés - Kaldor Arawyn Silverhand

Siyah

-ANYAAAAAAA!!!! - nyargaltam le a lépcsőn - ANYAAAA!???
-Kicsim, minden rendben?
- Az előbb beszéltem apával, és azt mondta nemsokára találkozhatunk.
Anya elsápadt, és megfogózott az ebédlőasztalban, hogy ne hogy elessen...
Hatalmas rémült szemekkel nézett rám, az ajka remegett, az arca viasszint öltött... Hangja tompa volt mikor megszólalt, és reszkető kezét felém nyújtotta
-Kicsim.... Édes kicsikém... Minden rendben van?
Nem értettem miért reagál így.. Nem képes elfogadni azt, hogy örülök, hogy apa végre beszélt velem?
- Anya... Mi a baj? Megijesztesz...
Nyelt egyet..
- Hogy, hogy mi a baj? Siyah, minden rendben? Kicsim...
-Anya.. Nem tudod elfogadni, hogy én nem hagytam csak úgy el apát mint te? Ezt képtelen vagy feldolgozni?
Könnyek jelentek meg aggódó tekintetében
-Annyira sajnálom kicsim.. Tényleg... Szeretlek.
Nem tudom mi tört el bennem akkor és ott, de sírni kezdtem. Anya a kezével le akarta törölni a magányosan lefelecsorduló könnyemet, de erősen megragadtam a kezét és eltoltam magamtól.
-Ne hogy azt hidd, hogy a kései anyáskodásod meghat... És fejezd be az apa mocskolását, mert ő engem legalább szeret...
-Kicsim...
-HALLGASS VÉGIG, LEGALÁBB EGYSZER EBBEN A KURVA ÉLETBEN HALLGASS VÉGIG!!!
Szorítottam egyet a csuklóján.
-És meg ne halljam többé azt, hogy ellenzed, azt, hogy apát keresem, mert te engem nem is szeretsz, csak az új álom családod.. Hát mondok én neked valamit,   ha apa mellett maradtál volna, lenne családod, mert ebben a kirakóban nem passzolnak a darabok, csak nem akarod látni .
Már nem sírt, nem volt ijedt a tekintete, egyszerűen csak bámult maga elé a semmibe.
Mit tettem.... MI A FRANCOT TETTEM???!!!!
Kirohantam a házból... És hagytam hogy elnyeljen a szürkület.