𝐓𝐄𝐌𝐏𝐎𝐑𝐀𝐑𝐘 𝐅𝐈𝐗- Átmeneti vigasz ❰𝓗.𝓢❱ Befejezett

19.-Fun

Ezek után valóban előpakoltam, majd leültem a helyemre, és elővettem a mobilomat, hogy megnézzem volt-e rajta valami friss, és szerencsére találtam is egy üzenetet, amely Harry-től jött. 

Szia bébi, lehet kések egy kicsit, mert dugó van a főúton. Máskor viszek hozzád ruhát, mert ez így nagyon pörgős reggel lett, bármennyire is csodálatosan indult.-olvastam magamban a sorokat, és véletlenül hangosan felkuncogtam, amikor elképzeltem, hogy idegesen dobolt a kormányon. Néhányan felém néztek, mire egy bocsánatkérő mosolyt villantva fordultam vissza a mobilom felé. 

Szia. Megbeszéltük, és nem kell annyira sietned, még nem csengettek be.-pötyögtem vissza az apró üzentet, közben láttam, hogy amint elküldtem szinte azonnal megnézte, emiatt megint mosolyognom kellett. 

Éreztem, hogy Lisa közelebb hajolt és kíváncsi tekintettel figyelte a mobilomat, mire irányába sandítottam. Valójában nem zavart, hogy nézte, hiszen csaknem mindent megosztottunk egymással, emellett a göndör hajú tanár nem írt semmiféle olyan dolgot, amiről ne tudhatott volna.

-De édes!-motyogta miközben lebiggyesztett ajkakkal figyelt-Szóval máskor is nálad tölti az estét?-húzogatta a szemöldökét. Úgy festett, sokkalta jobb kedve volt, mint ezelőtt, így én is kissé fellélegeztem. Nem szerettem, ha rosszul érezte magát, hiszen az általában rossz dolog előmenetele volt.

-Remélem.-vallottam be, közben éreztem, hogy elpirultam, holott semmi sem történt közöttünk az este, mindössze apró csókokat váltottunk és tanultunk ami igazából remek dolog volt így a vizsgáink előtt. Igazából sokkalta jobban megértettem az anyagot vele órán kívül, mintha mindenki előtt magyarázta volna, pedig akkor is remekül átadta a tudását, mindössze nagy hatással voltak rám a puha érintései, és a puszijai, ha éppen jó választ mondtam neki. Volt valamiféle meghitt légköre a múlt estének, és örültem volna, ha állandóan olyanban tengetjük a perceinket. 

Alig a becsengő után tíz perccel a férfi be is futott, miközben kissé mélyen véve a levegőt letette a dolgait és a hajába túrt, hogy ne legyen annyira kócos. Elmosolyodtam, miközben figyeltem, de igazából reméltem, senki sem vette észre, hogyan néztem rá, ahogyan azt sem, mikor keresni kezdett a tekintetével. Nem lett volna szerencsés, ha saját magunkat buktattuk volna le. 

Amint megtalált engem, az akkor irányomba forduló Dylan-re vezette a tekintetét, akinek lassan egy hónap alatt nem tudta megtanulni a nevét, a tegnapból kiindulva. Majdnem fel is nevettem, mikor visszaemlékeztem, hogy Daniel-nek hívta, azonban sokkalta fontosabbak voltak számomra az utána elhangzó szavai. Pontosan azt mondta, amit hallani akartam és amire szükségem volt, emiatt még inkább biztos voltam abban, hogy megérte vállalnunk azt a veszélyt, ami a kapcsolatunkkal járt. 

-Ne haragudjatok a késésért.-vezette fel a mondandóját, majd lenézett a könyvére és megint a hajába túrt. Szétszórtnak látszott, és bár rettentően aranyosnak tartottam, azért reméltem minden rendben volt vele, és csak a sietség miatt nem bírt végiggondolni néhány dolgot-Első körben adok egy hosszabb órai feladatot, amit utána leellenőrzünk, és aki akar, tud vele javítani az átlagán.-nézett körbe smaragdszín íriszeivel az osztályon. 

Nemsokkal később megmondta melyik oldalon találjuk a feladatot, ezek után Ő nyugodtan letudott ülni és össze tudta szedni a gondolatait, amellett a dolgait, amelyek szétszórva helyezkedtek el a bőrtáskájában. Halk beszélgetés folyt az osztályban, és bár a férfi nem szerette, ha egymásnak segítettünk, főleg nem, ha jegyet is adhatott rá, nem szólt közbe, inkább az irataival foglalkozott, amelyeket összevont szemöldökkel kémlelt. Figyeltem vonásait amelyek sokkalta festőibbek voltak annál, mint amit valaha eltudtam volna képzelni. Ha aznap, amikor Lisa mesélt az új tanárunkról, valaki azt mondta volna nekem, alig egy hónap múlva együtt leszek vele, kinevettem volna. 

Harry egyszer csak felnézett a papírjából, így egyenesen íriszeimbe pillantott. Talán érezte volna, hogy néztem? Halványan rámosolyogtam, és bár nem vártam azt, hogy Ő is ezt tegye, elvégre az osztály előtt voltunk, kissé összeszűkítette szemeit, mint amikor vigyorgott. Ettől a tettől összepréseltem az ajkaimat, majd visszanéztem a saját feladatomra, hogy folytathassam. Örültem, ugyanis tegnap ezt beszéltük át a férfivel, bár pontosan emiatt nem akartam kivinni neki, hogy leosztályozza, hiszen akkor másokkal szúrtam volna ki.

-Ne legyél ennyire feltűnő.-szólalt fel mellettem Lisa annyira halkan amennyire csak képes volt. Elhúztam a számat, miközben az irányába tekintettem és készültem is volna válaszolni neki, azonban egy másik hang megállított ebben. 

-Tanár úr, kész vagyok, kivihetném?-hallottam meg az egyik lány hangját, amire Harry felkapta a fejét és aprót bólintott. A megnevezés hallatán láttam, hogy készült elfojtani a mosolyát, ennek érdekében maga elé emelte a papírját, majd néhány mély lélegzet után visszahelyezte az asztalára. Nem hittem volna, hogy valóban ennyire megérintette amikor tegnap este így hívtam, bár nem volt ellenemre, ellentétben számára valószínűleg nehezebb volt ez kezelni, mert naponta rengetegszer hallotta.

~*~

Másnap reggel igaz, a férfi ágyában keltem, Ő mégsem volt mellettem. Összevont szemöldökkel fordultam a hátamra, nemsokkal ezután pedig halványan elmosolyodtam, mikor végigpörgettem magamban az éjszaka eseményeit. Úgy éreztem nem lehettem boldogabb annál, mint amilyen voltam Harry mellett. Legszívesebben mindig a közelében lettem volna, viszont nem akartam, hogy hamar megunjon, vagy esetleg túlságosan ragaszkodónak gondoljon. Ezért nagyon örültem, amikor a délután folyamán megkérdezte, hogy nála töltöm-e az éjszakát, így azonnal igent mondtam, annak ellenére is, hogy a szüleimnek azt kellett hazudnom, hogy Lisa-nál leszek. A lány belement abba, hogy falaz nekem, amiért rendkívül hálás voltam neki. 

-Jó reggelt.-léptem be a nappaliba, ahol a férfi háttal állt nekem, félmeztelenül miközben az aznapi ingét vasalta a tv nézése közben. Nem tudtam elképzelni, hogy nevessek fel a látványon, vagy menjek közelebb hozzá és csókoljam meg olyan hévvel, amely mindkettőnket meglepett volna. Egy harmadik opciót választottam, az ajtófélfának dőltem és összefontam magam előtt a kezeimet, viszont előtte igyekeztem lejjebb tűrni a fehér anyagot, amely a hálóruhámként szolgált az éjjel, mégis az előttem álló göndör tulajdonát képezte. 

A haja ismét apró kontyba volt fogva feje tetején, miközben pedig a vasalót mozgatta a darabon, amely előtte foglalt helyet hátizmai szépen mozogtak a bőre alatt. Tetovált kezével erősen fogta a gépet, viszont azután, hogy meghallotta köszönésemet azonnal az irányomba nézett. 

-Jó reggelt, bébi.-mosolygott rám, majd biztonságos helyre téve a vasalót kihúzta a konnektorból, ezután irányomba sétált és apró csókot nyomott az ajkaimra-Örülök, hogy megtanítottalak a pólómban ébredni.-vigyorodott el féloldalasan, majd éhes tekintettel végignézett rajtam-Jól aludtál?-vetette fel mire hümmögve válaszoltam neki, és kezeimet nyakába vezettem, ügyelve arra ujjaim érintsék erős mellkasát. 

-A lehető legjobban.-bólintottam, ezután lehúztam magamhoz még egy csókra. Az ajkai lágyan érintették az enyémeket, ahogy nagy tenyereit derekamra csúsztatta. Éreztem a bizsergést, amely végigfutott a gerincemen, de nem engedhettük meg magunknak azt, hogy készülődés helyett egymással foglalkozzunk. 

-Hoztam reggelit, amit eltudunk vinni magunkkal, de ha gondolod most is ehetsz belőle.-informált mire megráztam a fejemet, majd kis puszit nyomtam ajkaira. 

-Nem vagyok éhes, de köszönöm.-mosolyogtam rá-Mikor keltél, hogy még arra is volt időd, hogy elmenj boltba?-vontam össze a szemöldökömet, miközben a falon lévőórára néztem. Harry is hasonlóképpen tett. 

-Egy órája, de megérte, mert végignézhettem, ahogyan kibújtam mellőled, édesen a másik oldaladra fordultál és nyöszörögtél.-kuncogott fel, szavaitól viszont elpirultam és inkább elléptem tőle, hogy ne mérhesse fel zavaromat. 

Minden egyes perccel boldogabb voltam, amit a férfivel töltöttem, és ahogyan múlt az idő, egyre kevésbé féltem a lebukásunktól, holott még mindig fennállt a veszélye. De túlságosan örömteliek voltak a napjaim ahhoz, hogy ezzel törődjek, így észre sem vettem, hogy a baj már túlságosan közelgett felénk...