Farkasok (3. rész)

11. Fejezet

Négy testvér szemszöge:

  Dió sétált át a táboron, a beszélgető Hold és Vidra előtt.

-Szia Szerencse! - Köszönt hangosan, mire Hold idegesen ledermedt. Vidra kínosan felé bólintott.

-Szia Dió. - Motyogta, előre is félve párja reakciójától. Amióta a két falka egyesült, Barlang falkájának tagjai, nem tudva a teljes történetet, gyakran hívták Szerencsének Vidrát, amitől Hold mindig ideges lett.

-Ezt nem bírom. - Morogta Hold, mire Vidra nyugtatni próbálva mellé ült, de a nőstény elhúzódott.

-Persze, Szerencse mi? - Morogta, mire Vidra is idegesen megrázta a fejét.

-Talán jobban örülnél, ha bele fulladtam volna a vízbe?! - Kérdezte idegesen, mire Hold lenézően felé fordította a fejét.

-Jobban örültem volna, ha nem hazudod azt, hogy nincs falkád, ha nem élsz egy idegen falkában, egy idegen nősténnyel, ha egyáltalán érdekelt volna, hogy valahol vár rád a párod, a kölykeid, és azt hiszik meghaltál! Tudtad hol vagyunk, tudtál Halról, egy csomó falka társunkat megmenthetted volna, ha visszajössz, és figyelmeztetsz minket, de te gyáva voltál. Egyszerűbb volt egy másik falka oldalán rátámadnod a saját falkádra!- Morogta Hold, mire több farkas is körülöttük odanézett. Nem szokták meg Holdat veszekedni. Hold és Vidra eddig kerülte ezt a témát, de most, hogy a másik falka rendszeresen felelevenítette, többé nem lehetett nem megtörténtként tekinteni rá.

-A saját testvérem akart megölni? Honnan tudhattam volna, miért tette?! Nem tudhattam, hogy Hal áll mögötte, és csak azért teszi, mert tudok Mókusról! Vissza kellett volna jönnöm, hogy kidobassam a saját testvérem a falkából, és Hal újra megpróbálhasson megölni?- Borult ki Vidra is, mire Hold felháborodottan megrázta a fejét.

-Ugyan, teljesen normális, hogy nem árulod el az idegbeteg öcséd, aki megpróbál kinyírni, hogy aztán Beta legyen! Inkább beállsz egy másik falkába, hagyod hogy a párodat a te meggyilkolásoddal vádolják, rakják ki a kölykeiddel együtt. És ki vádol gyilkossággal! Persze hogy megint Drapp, aki rám fogja, pedig ő tette, de védd csak nyugodtan, velem szemben!- Morogta. -És tudod mit? Rád épp úgy haragszom mint Drappra! Ő a testvéremet védte, és igen, nem helyes amit csinált, de az sem, amit te tettél. Meg is ölhettél volna, amikor rám támadtál!- Folytatta, mire Vidra idegesen elkapta a tekintetét. Hold szomorúan lehajtotta a fejét. Bár azt hitte már megbocsátott Drappnak, és Vidrának is, most ismét előtörtek belőle a régi sérelmek.

-Nem tudtam, hogy kölykeink vannak! Azt sem, hogy te voltál, amikor rád támadtam, hiszen álcázva voltunk mindketten, te sem ismertél fel. És igen, másnak adtam ki magam, mert nem tudtam, miért támadt rám a saját öcsém! Halról szólhattam volna, igen, nem tettem, mert féltem. Tudta, hogy tudom, látott.- Felelte Vidra, amikor Érd sétált oda hozzájuk.

-Szerencse, tudnál segíteni... - Nem tudta befejezni, mert Hold fujtatva felpattant párja mellől, és futva otthagyta. Ibolya sosem mesélt Érdnek Vidráról, legfőképp arról nem, hogy régen vonzódott a hímhez, így Érd fejében is csak Szerencseként maradt meg.

-Kösz Érd.- Morogta Vidra, és Hold után bámult, de már nem látta. Érd továbbra is értetlenül nézte Vidrát, aki csak idegesen megrázta a fejét.

-Vidrának hívnak.- Közölte végül magyarázat képpen Érddel, aki bocsánatkérően nézett Vidrára.

-Nincs kedved eljönni vadászni egyet?- Próbálkozott Érd, mire Vidra bólintott. -És közben elmesélhetnéd, mi ez az egész.- Tette hozzá, de látva a fintort Vidra arcán, inkább nem firtatta tovább a témát. Vidra kis idő múlva azonban bólintott.