Farkasok (3. rész)

21. rész

Sikló/Menyét/Rózsa/Bazalt/Gyom/Toll szemszöge:

  A falka egy szép reggelre ébredt. A nap melegen sütött le, attól függetlenül, hogy közeledett a tél, és a tájat egy gyönyörű, érintetlen fehér hóréteg borította. Toll maga már hajnalban felkelt, mostanában úgy érezte, hogy túl nagy tömeg volt reggelente, hogy kényelmesen magához tudjon térni. Emiatt rászokott, hogy úgy egy órával mindenki előtt felébred, és kimegy egyet sétálni az erdőben. Tudta, hogy ha nem hízelegne már lassan egy hónapja Karomnak ezt már nem tehetné meg. De szerencsére az Alpha teljes mértékben megbízott Tollban, így a nősténynek szabad volt olyan dolgokat megtennie, amit másoknak nem. Ilyen volt például a kora reggeli sétálgatás. Ha más akarta volna tenni Karom megtiltotta volna, azzal érvelve, hogy lehet az áruló falkában lévő barátaival próbál találkozni. Hogy épp elárulni készül saját falkáját. Képes lett volna az alpha egy mondattal közellenséggé tenni valamelyik farkast, hogyha amit tett nem tetszett neki.

Reggelente csönd volt az erdőben, amit csak olykor-olykor zavartak meg az el nem vándorló madarak csicsergése kel. A zsákmány állatok is mintha kicsit még bódultak lennének álmaiktól, nem mindig ismerték fel Tollban a ragadozót. Most is, egy mókus alig pár méternyire leszaladt a fáról amin töltötte az éjszakát, és néha belesüppedve a hóba szaladt át egy másik fa irányába. Aztán mintha varázsszóra megtorpant, ránézett Tollra, és mintha puskából lőtték volna ki felrohant a legközelebbi fára. Toll szája mosolyra görbült, és legszívesebben farok csóválva a mókus után szaladt volna, hogy egy kicsit élvezhesse a vadászat örömét. Akkoris, hogyha úgyse kapja el a vadat. De végül nem tette, helyette visszaindult a tábor felé, a nap állásából arra következtetve, hogy most már Búza elkezdi a járőrök szervezését. Csak amikor közelebb ért a táborhoz jött rá, hogy ma nem járőrök fognak kiindulni.

  -Mindenki jöjjön ki a térre! Gyűlés van.- hangzott el Tél hangos vonyítása. Bazalt a szemét forgatva indult ki. Nem kedvelte Telet, az ő ízlésének a hím már túlzásba vitte az igyekezetet, hogy mindenben megfeleljen. Arról nem is beszélve, hogy mégis kinek akart megfelelni.

A nagy kövön ült már Karom, körülötte pedig egyre több még csak épp hogy ébredező farkas ült, a viszonylag erős napsütés miatt hunyorogva bámulva fel alphájukra. Bazalt gyomra felfordult, ahogy Karomon önelégültséget vélt felfedezni. "Nem sok idő már, és nem fogsz így mosolyogni magadban." gondolta Bazalt, majd ezzel a gondolattal le is nyugtatta magát, és felborzolt szőrét lelapította. Megpillantotta Ölyvet és el is indult a barátnője felé.

-Szia Bazalt.- köszönt halkan Ölyv, majd amikor a mellettük ülő Búza szigorúan ránézett csöndben maradt. Bazalt viszont nem hagyta annyiban, viszonozta Búza szúrós tekintetét, majd amilyen hangosan csak tudott köszönt Ölyvnek.

-Na mi az Búza? Nekem már nem mersz szólni?- gúnyolódott Bazalt, karmait a földbe vésve, ahogy farkasszemet nézett a szőke hímmel.

-Az alpha beszélni szeretne.- volt Búza válasza, majd azzal el is fordult Bazalttól, bár a tartása már fele annyira se volt magabiztos mint öt perccel ezelőtt.

-Bazalt, ő a beta, legyél vele tisztelettudóbb.- csitította Ölyv. Bazalt elsőnek meglepetten nézett le a másik farkasra, de minden kezdetleges indulata elillant, amikor szembetalálta magát azzal a gesztenyebarna, tágranyílt szempárral. Csak úgy sugárzott belőlük a jóindulat és naivitás.

-Igyekszem majd Ölyv, de elmondhatatlanul idegesít. Azt hiszi csak mert Karom elég szánalmasnak találta, hogy a betája legyen már mindent megtehet.- morogta, ügyelve arra, hogy a mellettük ülők ne tudják hallani.

-Valld be Bazalt, csak azért nem szereted mert úgy érzed elvette előled a Betai rangot.- bújkáló mosollyal és íncselkedő hanggal Ölyv belelökött Bazalt oldalába, de választ már nem kapott, mert Karom végre megköszörülte torkát.