Csakis miattad

8.fejezet

Iwazumi szemszög

- Komolyan nem hiszlek el Kindaichi-chan, ennél rondább színt nem találtál? Hogy tudtad erre a színre festeni a hajad? - Fakadt ki most már sokadjára Baromkawa. Már vagy húsz perce kitartóan veszekszik egy tujával mert összekeverte Kindaichival. Tudtam, hogy nem bírja a piát, de hogy hülyébb lesz tőle mint amilyen eddig volt... Bár a mennyiséget élnézve csodálom, hogy még értelmesen beszél, mások ilyenkor a földön hörögnének már. De a szerencsétlenkedésének hála sikerült kijózanodnom, már amennyire. Belegondolva jobb is, belehalnék ha valami történne vele úgy hogy mellette vagyok. Ennek örömére sikerült egy egyenes útszakaszon megszédülnie és egy bokor vagy egy kuka helyett saját magát lerókáznia, és ha ez még nem lenne elég, mikor arcot akart mosni a szökőkútban, fejre esett. Egyenesen belevágódott a város ezeréves látványosságába....Emlékszel mit mondtam az előbb? Felejtsd el! Leszarom ha történik vele valami.

- Oi Shittykawa, szedd már össze magad! Így meg fogsz fázni. - sóhajtottam lemondóan, majd megragadva csuklóit kezdtem kiráncigálni részeg szerelmemet a víztömegből. Hatalmas küszködés árán, de végül sikerült kiemelnem Oikawat a víztömegből. Ahogy felnézett rám, ázottan és ártatlan tekintettel... Mint egy kiskutya, igen! Pont olyan szemekkel mered rám. Normál esetben odáig lennék érte, de a széthányt feje elég kiábrándító.

- Oikawa kezdj el vetkőzni! - Utasítottam, majd elkezdtem megválni kedvenc Godzillás pólómtól. Bármennyire is szeretem ezt a darabot, érte képes vagyok feláldozni. Bár be kell valljam elég kellemetlen egy parknyi ember előtt vetkőzésre kötelezni valakit - sokan rosszallóan is néznek ránk - de ha egyszer gyerek feje van? Késztetést érzek anyáskodni felette is. Mégsem hagyhatom csak így itt. Még képes lenne kisétálni az útra.
- Nade Iwa-chan, nem vagy az anyám! - dobbantott amolyan drámakirálynős stílusban, de szúrós pillantásomat látva végre ő is vetkőzni kezdett. Oo milyen kis engedelmes részegen, bár jobb mintha elkezdene perverz megjegyzésekkel vagdalózni.

Pár perc killódás után sikerült ráerőltetnem a pólómat, amit ő egy kérdő pillantással díjazott. Már épp kérdezni akartam az okát mikor hümmögve bólogatni kezdett.
- Milyen ronda macska! - jegyezte meg szeretett Godzillánat méregetve, majd vállrántva tovább indult. Szerelem ide vagy oda, még egy ilyen és eskü kiütöm! Karját megragadva rántottam magam mellé és imádkoztam a jó égnek, hogy az a biciklis nem gázolta el. Komolyan olyan hülye néha és én még így is tudom szeretni...

Mikor feleszméltem ő már nem botorkált oldalamon, sőt nem volt a környéken sem. Mit is gondoltam, majd megvárja míg gondolatban megölöm kétszer, nem? Egyszer komolyan veszek neki egy nyakörvet meg pórázt és akkor majd nem tud többé elfutni előlem. Őt ismerve még jól is állna neki, na majd egyszer, talán.

Mikor végre sikerült megtalálnom őt, egy nagyon domb tetején állva, már egészen besötétedett. Lassan elkezdtem felfelé mászni miközben szemeimmel gyilkosan szugeráltam hátát. Mikor megérezte szúrós tekintetem lassan szembe fordult velem, kitárta karjait, majd ajkait ravasz mosolyra húzta és szemeit becsukva lassan dőlni kezdett hátra felé.
Gondolkodás nélkül kezdtem felfelé futni a dombon, de azzal nem számoltam, hogy a nagy sár miatt ráesek Shittykawara aki egyensúlyát elvesztve, engem átölelve velem együtt szánkázik le a dombtetőről. Szuper! Fájdalmas puffanással értünk földet egymáson a domb aljában. Lassan felemelte fejét mellkasomról és komolyan szemeimbe nézett.

- Ouw Iwa-chan! Túl kemény vagy! - Tört ki nevetésben Oikawa, de ez nem a megszokott kacaja volt. Ez az igazi nevetése volt. Hiába ismerem ezer éve, még én is ritkán hallom. Ilyenkot olyan aranyos és elképesztő ellenállhatatlan. Olyannyira, hogy egy pillanatra elfeledkeztem magamról és majdnem megcsókoltam. Basszus, a maradék józan eszem is elveszi.
- Mégegyszer! Csináljuk megint Iwa-chan! - És megint kezdi, megint zavarba hoz a hülyeségeivel.

Kicsivel később Mr.Flat-ass-nek hála (milyen találó ez a név, szép volt Hajime) ismét a dombon álltunk... feküdtünk és hallgattuk a kabócák "énekét". Milyen romantikus.... mint egy zsák szemét.
- Iwaaaaaa~ Beszélhetek? - kezdett nyüszögni mellettem valami elképesztő irritáló hangon. Normál esetben ezért lekevernék neki egyet.
- Miért ne beszélhetnél? - kérdeztem, miközben szemeimmel arcát fürkésztem. Választ nem adott kérdésemre, csak nehézkesen felült és beszélni kezdett.

- Tudod minden álmom az volt, hogy olyan játékos legyek aki mindenkiből kihozza a maximumot, egyfajta támasz akartam lenni az egész csapat számára.... És sikerült is! Az ellenfelek félnek tőlem, a csapatom tisztel és most az egyszer tényleg úgy érzem vihetem valamire. Brazíliába akarok menni! Új emberekkel megismerkedni és játszani velük. Minden gátláson át, minden határon áttörve újakat építve míg el nem érem azt a bizonyos "limitet". Csak játszani akarok, királyként! Mindezek tudatában mégis féltékeny lettem egy fiatalabb feladóra, csak mert megvan benne minden, hogy jó legyen, minden hogy jobb legyen nálam. Ennek fényében még sikerült magába habarítania is. Olyan nagy a világegyetem Iwa-chan! És mégis pont ŐT "választottam" magam mellé. Mármint félreértés ne essék, semmi bajom Tobioval... Csak fáj a tudat, hogy a gyengeségem miatt más elvette tőlem. Azt hiszem... Erre mondják, hogy bántja az egódat?! Hahh, milyen ironikus, a nagy Oikawa Toorunak gondjai vannak a szerelmi életével.... Szóval átgondoltam...Nem lenne egyszerűbb...csak...elfelejtenem?! - kérdezte egy keserű mosoly kíséretében, de a választ nem tőlem várta, nem is magától. Ez amolyan költői kérdés volt. Vajon ha tudná, hogy én is így érzek.... Ha tudná, hogy én is képtelen vagyok elfelejteni őt és tovább lépni... Mit mondanál ha hallanád a szenvedésem.... Oikawa?

- Néha jobb csak nem tudomást venni a dolgokról, mélyen eltemetni magadban és hagyni, hogy szétszedjen belülről. Gyávának maradni, kívül mosolyogni, belül szétrohadni. Mert képtelen lennél elfogadni ha valaki miattad szenvedne, azért mert gyenge vagy. De persze ez csak az én véleményem, hogy mit teszel a te döntésed, Tooru. - lehet később még megbánom ezt, de muszáj volt elmondanam neki legalább ennyit. Háj a tudat, hogy holnap neki ez csak egy homályos emlék lesz a sok közül amire képtelen emlékezni, de tudnia kellett. Azt akartam, hogy tudja nem ő az egyetlen ki szenved. Hogy nekem elmondhatja ezeket, nincs egyedül. Még annak a tudatában is hogy Kageyamát szereti, meg akarom védeni őt, mindentől és mindenkitől. Még saját magamtól is.

- Elég keserű tapasztalat! Nem tudtam, hogy ilyen gondolataid vannak Iwa! Megleptél. - mosolygott rám édesen, ami az arcát erő kellemes Holdfénynek hála gyönyörű képet alkotott. Továbblépni huh? Rajtad? Esélytelen!
- Elég érdekes arcal nézel most engem Iwazumi.... - erre a kijelentésére én is ülőhelyzetbe tornáztam magam, majd kétségbeesett tekintetemmel a vizes tájat kezdtem pásztázni.
- Én nem..Oi-
- Hmmm~ Vágyakozzak tovább Tobio után és féltélenykedjek Chibi-chanra vaaagy próbáljam meg elfogadni a dolgokat.. - mászott egyre közelebb, míg már éreztem az enyhén alkohol szagú lehelletét arcomon.
- Vaaagy mi lenne akkor, ha elfejeteném Tobiót... és téged szeretnélek inkább? - reagálni sem adott időt. Amint ezeket kimondta, az idő megállt, a heves szívverésemen kívül képtelen voltam mást hallani. Egyetlen dolog járt most a fejemben, hogy puha párnácskáit enyémekre nyomta, ezzel elhallgattatva engem.

Így történt meg a csók, egy részeg fiúval a csillagos és alatt.

Le kellene állnom a hajnali fanfic írással....de meh, jó ez így...
Nagyon egészséges🧐
*Az érzés mikor leírod, hogy Kageyama, de a telód kijavítja KageHinára... *