7.5.fejezet

1.6K 125 6
                                    

E/3

A rózsaszín esernyős incidens után két főszereplőnk a közeli park vízes, régi padjain fetrengett már elég részegen. Hogy hogyan szereztek alkoholt fiatal koruk ellenére? Nem tudjuk, talán ők sincsenek tisztában vele. De a hogyanja nem is lényeges, nem úgy mint a miértje. Ez pedig nem volt más mint a szerelem már jól ismert vörös fonala. Egy  láthatatlan kötelék mely biztosabb bármi másnál és amennyire csodálatos, annyira kegyetlen. Az egyik pillanatban még a rózsaszín köd lepte világban létezel, tele mámorító érzésekkel, azokkal a "pillangókkal" a gyomrodban egy helyen ahol minden tökéletes, a másikban ez az érzés elmúlik, a köd felszáll, az édesből keserű lesz. A lágy, vörös fonal erős kötélé válik és folytogatni kezd. Az utóbbi történt Oikawáékkal is.

Tooru a soha be nem teljesedő szerelmére ivott, arra hogy éveken át képtelen volt eltemetni az egóját és bevallani az érzéseit Kageyamának és saját magának is. Iwazumi pedig a fájdalmát akarta enyhíteni. Azt a keserves kínt amit barátja okozott neki azzal, hogy bevallotta neki: szerelmes. Gyűlölte, hogy amiatt bántotta magát évekig, őrlődött magában nap mint nap, hogy Oikawa egyszer csak kibökje, szeret valakit. De ami legjobban fájt neki az az, hogy mindezek ellenére is mindennél jobban szereti őt és képtelen haragudni rá. Sőt! Még azt is engedte neki, hogy úgy játszon érzéseivel mint ahogy a lányokkal szokott. Szóval a szenvedés helyett a felejtést választották. Bár igaz ez csak egy fél napig tart és a másnapi rosszullét bizonyítja csak, hogy előző nap történt valami, ők mégis megtették. Fél napig felfedni mindent amit eddig magadba zártál és éveken át féltettél a nyilvánosság elől, mégis mi baj történhet?

Csakis miattadWhere stories live. Discover now