Csakis miattad

4.fejezet

Oikawa szemszöge:

Nincs tér nincs idő. Csak a semmiségben lebegek. Nincs felettem, s alattam se semmi. Vak sötét van, mégis mintha mindent tisztán látnék, pedig szemem zárva mint a satu. Csak esek a végtelenben, megállás nélkül és vágyok rá, hogy végre valahára földet érjek...de legbelül tudom, hogy akárhol is vagyok itt nincs vég, nincs szilárd és puha. Ez a nagy üresség tátong nem csak körülöttem, hanem bennem is.
Nem merem kinyitni a szemem mert félek. Nem a körülöttem lévő világtól, hanem magamtól. Félek, hogy szembekerülök magammal, a hibáimmal, minden bűnömmel, ha kinyitom a szemem. De valahogy érzem legbelül, hogy ezt kell tegyem, hogy kiszabuljak innen. Szembe kell nézni magammal.
- Na jó, de, de ez teljesen egyoldalú dolog és ha bárki is megtudná...
Mi ez...a hang?
Iwa.. Iwa-chan?

Szemeim villámgyorsan pattantak fel a helyéről.
- Hála Istennek! Már vagy 5 percre ébreszgetlek! Azt hittem meghaltál - mondta megkönnyebbülten.
Nem tudtam megszólalni, helyette inkább körbe fordultam a buszon, de nem láttam senkit rajtunk kívül.
- Már leszálltak. Mindenki megrohamozta a szállást mivel kajával várnak minket.
- Ühüm - mondtam még mindig kicsit kábultam.
- Oikawa, minden rendben?
- Igen, igen. Figyi, véletlen nem beszéltél valakivel, míg én aludtam? - dörzsöltem meg a nyakam. - Ja és miért is fáj a nyakam?
- Ömm, hát nem igazán beszélgettem én is aludtam. A nyakad hát rajtam...aludtál. - kerülte el kellemetlenül a tekintetem.
Kérdően néztem rá, ő meg csak meghúzta a vállát.
- Majd megkérsz egy csajt, hogy maszírozza meg a nyakad. Biztos örülne neki - mosolygott, de láttam a szemében, hogy nem örül a saját ötletének.
- Vagy akár te is megmaszírozhatod! - ajánlottam fel, miközben feltápászkodtam a helyemről majd rákacsintottam.
- Baka Shittykawa! - kiáltott fel, majd meglendítette a kezét, hogy tarkón vágjon de kitértem előle és már lent is voltam a buszról.
- Gyere mielőtt megeszik az összes kaját! - üvöltöttem neki vissza - Majd a cuccokat később lehozzuk!
Erre csak morogva, de a kajától (vagy esetleg attól, hogy megmaszírozhat) fellelkesedve szállt le a buszról.

(By: sziaenmaganyosvagyok)