Csakis miattad

5.fejezet

Iwazumi szemszög:

- Majd megkérsz egy csajt, hogy maszírozza meg a nyakad. Biztos örülne neki - mosolyogtam, de nem sikerült valami őszintére.
- Vagy akár te is megmaszírozhatod! - ajánlotta fel, miközben feltápászkodott a helyéről majd rámkacsintott.

Hülye Shittykawa! Miért? Miért mondasz nekem ilyeneket? Tudod hogy fáj a tudat hogy ezeket te nem gondolod komolyan? Oh ha tudnád. Ha tudnád hogy mit meg nem tennék érted, azért hogy az enyém legyél. Veled akarok lenni és azt akarom hogy te is akarj engem. Ha csak egy kicsit is, ha egy kicsit is viszonoznád azt amit én érzek irántad már évek óta, ha egy kicsit is szeretnél... De nem! Nem én vagyok az aki neked kell. Melléd egy olyan ember való aki megérdemel. Nem pedig egy depressziós agresszív állat, aki bármit csinálsz is bánt téged. De ha egyszer nem bírok magammal? Nem bírom elviselni ahogy lányokkal flörtölgetsz. Mi van bennük ami bennem nincs meg? Szép arc, formás alak tudom, tudom. Idegesít hogy sosem lehetek elég jó neked. Szóval amíg tehetem veled leszek mint legjobb barátod, nem pedig mint szerelmed. És el fogom érni hogy a legboldogabb ember légy a világon, még ha én össze is török belül.

A nap további részében nem igazán történt semmi, körbejártuk a szállást, kipakoltunk, egyszóval semmi extra.
Éppen a szobánkba tartottam amikor megláttam Kyotanit (vagy ahogy Oikawa hívja Mad Dog-can) amint Yahabaval beszélget. Ha nem a saját szememmel látom nem hiszem el. Az a tuskó előbb szerzett magának valakit mint én? Nem bírom ki hogy ne fotózzam le őket, majd ha összejönnek lesz mivel csesztetni azt az idegbeteg állatot. Mosolyogva csúsztatom zsebemben a készüléket, majd tovább sétálok a szoba felé. Amit belépek a a futonokkal teli helységben a mosoly ráfagy az arcomra és csak az előttem állóra bírok figyelni. Oikawa áll a szoba közpén a telefonját nyomkodva, ezzel nem is lenne semmi probléma de ahogy kinéz.... Haja kócos és össze vissza áll, a felsőtestét egy laza kigombolt ing fedi el ami a jobb vállárol lecsúszott ezzel kilátást biztosítva kulcscsontjára, alatta egy térdig érő rövidnadrággal, a jobb térdén pedig a szokásos fásli díszeleg. Valami eszméletlenül jól áll neki ez a szett, pláne azzal a szemüveggel, meg akar ölni vagy mi a franc? Próbálok nem tudomást venni róla és a zakatoló szívemről, de nem bírom megállni hogy ne nézzek rá. Próbálok beljebb osonni, de alattam a deszkák egy hangos reccsenéssel jelzik hogy ez nem fog működni. Oikawa rám pillanat a telefonja mögül majd izgatottan kezd el felém lépdelni.
- Csak hogy itt vagy Iwa-can, mehetünk? - kérdezi egy 1000 wattos mosoly kíséretében.
- Hová is? - kérdem nem túl kedvesen, nem akarok flegmázni vele, de a látszatot fenn kell tartani.
- Hát fürdő nadrágot venni! - mondja a számára tök egyértelmű választ, majd értetlen fejjel mered rám. Ne ne ne ezt ne, biztos hogy nem fogok vele elmenni gatyát venni. Mi lesz ha meglátja? Nem hagyhatom, de ha most nemet mondok, vagy terelek gyanút fog. Oikawa nem hülye, egyből levágná hogy valami nem oké. Szóval akárhogy is nézem bele kell mennem. Majd ott kitalálom valamit.
- Ja persze, a gatya. - forgatom meg a szememet, majd a táskámhoz lépve előveszem pénztárcám.
- Mehetünk? - kérdi izgatottan, már majdhogynem ugrálva. Nagyon aranyos így a fenébe is.
- Mehetünk! - felelem kissé bizonytalanul, mi lesz még itt?