Sokat gondolkodtam, hogy belevegyem-e a prológust is ebbe a sztoriba, vagy kezdjem a véleményezést egyből az első résszel, de végül arra jutottam, hogy inkább nem hagyok ki semmit még akkor sem, ha esetleg unalmas és semmitmondó lenne.
Aki régen olvasta az "MEBK" elejét, annak elképzelhető, hogy feltűnt, hogy már teljesen más van oda írva, mint anno. A történetemben a prológus az, amit már rengetegszer változtattam meg másfél év alatt, mert sehogy sem állt össze. Legelőször idézettel próbálkoztam, de az nem jött be, mert nem találtam olyat, amire azt mondhattam volna, hogy ,,váó, ez aztán igazán illik a könyvemhez". Aztán jöttek képmontázsok is, de azok sem nyerték el a tetszésemet, elég gatyira sikeredtek. Másoltam ki sorokat a könyvből prológusnak, hátha megteszi az is, írogattam össze-vissza mindenfélét.
Aztán pár héttel ezelőtt valahogy beugrott, hogy nekem még mindig nincs normális prológusom annak ellenére, hogy már egy jó ideje befejeztem a könyvet, így gondoltam írok egyet. Néhány perc alatt elkészült a kevesebb, mint 250 szavas, kissé összecsapott rész, viszont nagyjából meg voltam vele elégedve. Semmi extra nincs benne, arról szól, hogy a főszereplő lány, Tessa elmegy a régi gimijébe az apjával kiiratkozni, hogy új iskolában kezdhesse a következő tanévet, ahol reményei szerint boldog, vidám élet vár rá.
,,Bár remegő gyomorral ültem be az autóba, hisz akkor még nem tudtam, hogy mi fog rám várni a következő gimimbe, de ezt az érzést egyből elnyomta a belülről fakadó nyugodtság, miszerint végleg vége. Soha többet nem kell találkoznom ezekkel az emberekkel. Mindent tiszta lappal kezdhetek, és szerezhetek normális barátokat. Élhetek normális életet."
Erről azért nem tudok véleményt alkotni, mert egyrészt ahhoz túl rövid, ráadásul mint említettem, most írtam nemrég, szóval nincs is benne olyan nagyon cringe szóhasználat. Nem azt mondom, hogy tökéletes lett, mert közel sem, ráadásul direkt igyekeztem is, hogy ne igazán rakjak bele olyan szavakat, amiket egy-másfél éve sem tettem volna, mert nem akartam azt, hogy ott legyen egy tök jó prológus, aztán utána egy kissé béna első rész, csak mert a kettő között eltelt egy csomó idő. Hát ja, az elég illúzióromboló lett volna.
__________________________
HÁT DE ÉN FIÚ VAGYOK
VOUS LISEZ
KÖNYVEIM VS. REAL LIFE
ComédieFontos, hogy az ember tudjon magán nevetni, illetve hogy belássa a saját faszságait. Épp ezért íme, itt a "Wattpad vs. real life" második kötete, amiben megosztom a véleményemet a legnépszerűbb történetemről, a "Minden egy becenévvel kezdődött"-ről...
