bébiszitter | norenmin [fordítás]

˹ harmincöt ˼

(a/n: bocsánat, hogy csak így bepofátlankodok ide, csak szólni akartam, hogy mindnyájatokat szeretettel meghívlak a temetésemre <33)

oh, de még mennyire a mennyekben érezte magát renjun. az a leírhatatlan öröm, s élvezet melyet tegnap este nyújtottak neki, egyszerűen.. minden földi érzést felülmúlt. 

még a bűntudatét is. 

reggel mikor felkelt, a két fiú ott feküdt mellette, s testüket csak egy takaró fedte. visszaemlékezve az estére, beharapta az ajkát, és megkönnyebbülten sóhajtott. annyi 'szeretlek'-et talán még életében nem hallott, de hogy őszinte legyen, nem is akarta már más szájából. élete végéig beleégett az agyába minden pillanata, és biztos benne, hogy a másik kettő is hasonló cipőben jár. 

renjun gyorsan visszacsukta a szemeit, mikor meglátta jenot megmozdulni, s pillanatokkal később csak egy rekedtes nevetést hallott. 

te szent isten, ezt az embert be kellene tiltani. káros az egészségre nézve.

"tudom, hogy ébren vagy." csipkedte jeno az idősebb arcát, amíg az el nem ütötte a kezét.

"ahh!" nyögött fel renjun, majd ránézett, "ez fájt." 

"igen?" jeno kezeit renjun csípője köré vezette, miközben egy önelégült mosoly kúszott fel az arcára, "és mondd csak.. mi fáj még?"

a kínai ártatlanul azt hitte, hogy majd itt szépen megáll. azonban azok a piszkos, bibliát nem lapozgató kezei lecsúsztak egészen a fenekéig, amibe erősen belemarkoltak, mire csak egy fájdalmas nyögés volt a reakciója. "jeno!"

az említett csak felkuncogott, majd magához húzta az idősebbet egy csókra. mindig is imádott renjunnal csókolózni, ugyanis neki csak hátra kellett dőlnie, és élvezni. most is renjun tette meg az első lépést, és nyelvével bejutást kért. persze nem is jeno lenne, ha minden ilyen simán zajlana. 

a fiatalabb elhúzódott, mire renjun csak lebiggyesztette az ajkát.

jeno végigfuttatta kezeit renjun összekócolódott tincsein, miközben újra és újra megcsodálta arcának minden egyes részletét. "szeretlek."

renjun még mindig nem találta helyesnek ezt, de jelenleg nem is érdekelhette volna kevésbé. "én is téged." 

jeno mosolyogva dobta le magáról a takarót, és magára aggatott egy boxert, "megyek, és csinálok reggelit."

renjun belebújt az érintésébe, ahogy a fiatalabb ujjai végigfutottak haján újra. majd szemeivel követte kidolgozott felsőtestének minden mozdulatát, ahogy jaemin felé mászik, aki úgy kapaszkodott renjunba, akár egy koala, s arcát kezdte el cirógatni. ez a reggel aligha lehetne tökéletesebb. 

"nana.." jeno még közelebb hajolt csipkerózsikához, és egy puszit nyomott a homlokára, amire csak egy halk moraj volt a válasz. 

"vattacukor~" motyogta renjun, miközben beletemetkezett a félálomban lévő fiú nyakába.