bébiszitter | norenmin [fordítás]

˹ nyolc ˼

"hová mész?" húzta fel jaemin a szemöldökét. alighogy kinyitotta a szemét reggel, máris jeno állt előtte, teljes harci díszben.

felvette a kocsikulcsokat az ágy melletti kis asztalról, és utoljára belenézett a tükörbe, mielőtt elindult volna, "anya felhívott, és azt mondta, hogy be kell mennem a céghez."

"nekem is mennem kell?"

jeno megvonta a vállát, "akarsz jönni?"

jaemin lassan megrázta a fejét, majd visszahuppant az ágyba. az idősebb felfigyelt azért reggeli mivoltjára; összeborzolt haj, lebiggyesztett ajkak, félig kinyitott szemek, és halvány rózsaszín orca. már nem is próbálkozik, hogy letagadja, vagy akár elnyomja érzéseit eziránt az édes, álmos fiú iránt.  talán nem, vagy talán belesett jaeminbe. ezen még jeno is csodálkozik, hiszen a pink hajú mást sem csinált, csak szidta őt. 

"indulok."

jaemin csak motyogott, "ne is gyere vissza."

jeno kuncogott, tudta, hogy ez csak egy vicc. de legbelül fájt neki, és arra késztette, hogy elgondolkodjon: mi lenne ha soha többé nem jönne ide vissza?  vajon jaemin hiányolná?  vagy keresné? jeno felnevetett, hiszen valószínűleg nem is érdekelné.

megigazította a nyakkendőjét, mielőtt kilépett volna az ajtón, de valami puha dologban megbotlott. csak megforgatta a szemeit, de amikor meglátta mi hever előtte, egy gonosz mosoly kúszott fel ajkaira.

renjun csak egy dalt dúdolt, miközben reggelit készített kettejüknek. nem volt ahhoz hozzászokva, hogy reggel felkel, és azonnal mozognia kell.

a kínai már éppen lekapcsolta volna a tűzhelyet, de ekkor megérzett két kart a dereka köré fonódni. megugrott, és véletlenül mellkason vágta azt a személyt, "mi a.."

"jó reggelt." az alacsonyabbik egy édes mosolyt pillantott meg a szeme sarkából.

ami miatt el is pirult, "ko..korán fent vagy.."

jeno csak sóhajtott egyet, ahogy ráhajtotta a fejét renjun vállára, "mennem kell valahova."

renjun lefejtette jeno karjait maga körül, és szembefordult vele, hogy aztán tetőtől-talpig végigmérje, "most viselsz először nyakkendőt, igaz?"

jeno lebiggyesztette az ajkait. azt hitte végre normálisan meg tudta csinálni, miután már számtalanszor próbálkozott előtte, "nem kéne felvennem? habár, nyakkendő nélkül is remekül festek."

renjun csak megforgatta a szemeit jeno magabiztosságán. közelebb lépett hozzá, és kikötötte, hogy aztán szépen újracsinálhassa. csak azért tud ő is nyakkendőt kötni, mert chenle sokszor volt hivatalos egy formálisabb vacsorára a családja által, ahova néha jisung is csatlakozott.

jeno nem tudta megállni, hogy ne renjunt nézze. olyan komolyan vette ezt is, pedig csak egy nyakkendőt kötött. nem tudta, hogy néha miért van olyan érzése, hogy azon nyomban elolvad, mihelyt meglátja a másikat, máskor pedig olyan, hogy rögtön maga alá gyűri.

"kész!" nézett fel renjun egy büszke mosollyal. ami rá is fagyott az arcára, és az orcái egy halvány rózsaszín árnyalatot vettek fel, "mit nézel ennyire?"

"mondta már neked valaki, hogy milyen gyönyörű vagy?" suttogta jeno, még mindig transzban. talán nem is vette észre, hogy mi csúszott ki a száján.

"h..huh?" nézegetett renjun mindenfelé, csak éppen jenora nem. nem tudta erre mit kéne reagálnia.

a fiatalabb hirtelen magához tért, mert eszébe jutott, hogy még mindig el kell mennie a céghez. és nem lesznek túl boldogok, ha elkésik. megköszörülte a torkát, "bocsánat. most inkább megyek."