bébiszitter | norenmin [fordítás]

˹ harminchárom ˼

"én vagyok a legrosszabb barát a világon." nyögött fel donghyuck a hajába markolva, miközben leguggolt. 

jaemin felhorkantott, "örülök, hogy tisztában vagy vele."

"hé–"

jeno még idejében kettejük közé állt, "a vitatkozás nem segít." sóhajtott, s tekintetét a szoba sarkában sorakozó dobozokra vezette, "inkább kezdjünk neki a díszítésnek." 

"csak négyen vagyunk." nézett körbe donghyuck elkeseredetten, "és mark két óra múlva itthon lesz." 

"meg tudjuk csinálni." mondta renjun lelkesen, azonban ez azonnal el is szállt, mihelyst ránézett a dobozok mennyiségére. "vagy nem." 

"kéne egy kis segítség."

"chenle és jisung?" ötlött fel jenonak, "ráérnek?" 

"egy zseni vagy jeno!" rikkantotta renjun, és azonnal tárcsázta is a kínai számát.

donghyuck felhúzta a szemöldökét, "kik ezek az ismeretlen tagok?" 

"egyetemisták." forgatta meg jaemin a szemeit fullsun szóhasználatán. 

"na meg renjun barátai." mosolygott jeno, miközben szeme sarkából a telefonba kiabáló kínait leste. hogy nézhet ki valaki ilyen észveszejtően jól, miközben csak telefonál? 

donghyuck ezt észrevette, és azonnal jaemin felé fordult, "öhm, nem akarok ünneprontó lenni, de a vőlegényed éppen valaki másra csorgatja a nyálát." azonban leesett állal realizálta, hogy a pink hajú is hasonló nyáltócsában áll a kínai láttán. "oh." 

renjun vissza is tért, s szinte kiugrott a bőréből, "elküldöm a címet, oké? és még egyszer nagyon köszönjük!" azzal lerakta a telefont, és egy nagy mosollyal fordult a trió felé.

ami aztán egy fura grimaszba fordult át, mihelyst meglátta jenot és jaemint, amint éppen nagyban elbambultak, méghozzá rajta. az egyetlen maradék használható emberhez fordult magyarázatért, aki azonban csak megrándította a vállát. senki se tudja mi folyik it??

"jaemin? jeno?" lengette meg a kezeit a két jelenleg értelmileg csökkent előtt, ezzel próbálva visszanyerni a figyelmüket. vagy inkább az értelmüket. 

"igen?" de ez a szó is úgy jött ki a szájukon, mintha egy rózsaszín felhőn ülnének, így donghyuck intézkedett, hogy leessenek róla, ugyanis mindketten kaptak egy jókora taslit. 

renjun csak kuncogott ezen, "leviszem ezt." majd egy dobozzal kezében el is tűnt.

az ajtó becsukódott, és ez volt az a pillanat, amikor mindketten donghyuck felé fordultak egy gyilkos pillantással, mire az csak védekezően felemelte a kezeit. 

"ne nézzetek így rám. úgy bámultátok renjunt, mintha valami görög félisten lenne!" 

"ő nem egy görög félisten. bár nem állsz messze a valóságtól." rivalltak rá mindketten, mire összenéztek, s elmosolyodtak, "ő a mi kiskanalunk." 

"hogy mivan??"