amelyben Frodó sorsa megpecsételődik
Frodó apró, finom vonalakkal dolgozta ki a mellbimbókat, még a nyelvét is kidugta igyekezetében. Sakura meztelen teste szétterült a másodfokú egyenleten.
– Miért mindig ezeket a pucér csajokat rajzolod? – sóhajtott Mariann Frodó vállán átpillantva a fiú füzetébe.
– Mert a vaginát szeretem – sziszegte Frodó türelmetlenül. – Különben is, miért nem inkább az egyenleted csinálod?
– Már kész vagyok. Inkább neked kéne gyakorolnod, nem gondolod?
Frodó keserűen húzta el a száját, ahogy az imént kiosztott dolgozatra sandított. Algebra témazáró – öt pont, egyes. Samu dolgozata bezzeg ötös lett, csillaggal. Frodó ezt onnan tudta, hogy még ki is emelték.
– Nem akarsz szerezni magadnak valami magántanárt? – kérdezte Mariann.
– Nincs szükségem magántanárra. Én természetes tehetség vagyok, olyan, mint Einstein. Einstein is kibukott az iskolából – magyarázta Frodó.
– Ma már azt mondják, hogy az csak egy mítosz...
– Akkor meg jobb vagyok Einsteinnél. Az én természetes tehetségem akkor fog kijönni, mikor szükség van rá. Most még nem volt szükség rá, ennyi az egész.
– Ennél nagyobb marhaságot még sosem hallottam – dőlt hátra Samu a székén. Már magában az feldühitette Frodót, hogy Samunak volt mersze vele együtt járni matekfaktra, ez pedig már csak hab volt a tortán. Arról nem is beszélve, hogy Frodónak egész órán szőke hajszálakat kellett halásznia a füzetéből, mert Samu nem volt hajlandó rövid hajjal élni, mint minden más rendes férfi.
– Te nekem ne, hajasbaba – mordult rá végül Frodó. – A hozzád hasonló emberekből lesznek úgyis az utcaseprők.
– Ó, valóban? Mert aki arra pazarolja az idejét, hogy kémkedjen az osztálytársai után olyan sokra fogja vinni, ugye? – vonta fel kihívóan a szemöldökét Samu.
Frodó érezte, ahogy a vér az arcába szökik, de elpirulni csak a melegek szoktak, ezért inkább a legjegesebb pillantásával meredt a fiúra.
– Az csak véletlen volt.
– A kémkedés, vagy az, hogy lebuktál?
Frodó összeszorította a fogát.
– Mi lenne, ha inkább... – kezdte fennhangon, de Siklósi tanárnő közbeszólt.
– Kovács, maga miért nem a feladatot oldja? Hadd nézzem, mire jutott! – A kezét nyújtotta, Frodó pedig rátehénkedett a lapra.
– Még nem fejeztem be...
– Nem baj, oldja meg a táblánál. Hozza a füzetét is! – intette közelebb a tanárnő.
Frodó a mellkasához szorított füzetével együtt kikullogott a táblához. Már előre érezte, hogy ennek nem lesz jó vége.
– Várjunk még egy kicsit, vagy elkezdi még ma? – sóhajtott fel Siklósi tanárnő.
– Tanárnő, én nem igazán értem... – szabadkozott Frodó, miközben Mariannt szuggerálta, hátha megkegyelmez rajta, és súg valamit.
– Próbálja meg használni a jegyzeteit legalább.
– Én... azokat sem értem...
– Na, hadd nézzem! – nyúlt a füzet után a tanárnő, de Frodó elhátrált.
YOU ARE READING
No homo
HumorKovács Frodó (igen, ez anyakönyveztethető) szeret alfahímként gondolni magára, aki - mint a heteroszexualitás élő szobra - annyira sem közösködik fiúkkal, hogy egy légtérben létezzen velük. Csukott ajtó mellett pláne nem. Már majdnem sikerül elérnie...