/KÉRÉSEK ZÁRVA!/ Anime Boy x Reader OneShots

【Yato x (Szent Kincs!) Reader】•Elfedett Érzelmek•

its_camie kérésére!uwu Remélem tetszik~

*Torokköszörülés*

///

Nagyot sóhajtva pillantottál a faliórára, mely ekkor kíméletlenül hányta szemeitekre, hogy délután hat óra van. Zsebre vágtad a kezeidet, amik az idegességtől már kezdtek egyre jobban remegni, nem is csoda hát, hogy inkább elrejtetted őket. Nem szeretted volna, hogy az előttetek levő kisfiú megijedjen.

Alig lehetett másodikos, szegény pedig azért hívott titeket segítségül, még valamelyik szülőjének a telefonján, hogy segítséget kérjen tőleteket ezügyben. Másokhoz nem mert fordulni, amely felvet egy-két kérdést, főleg benned, de ezekkel most nem foglalkoztál. Ez volt a dolgotok, hogy ott legyetek a rászorulóknak hogyha kell, mindenféle kérdés nélkül.

-Ne aggódj, hamarosan itt lesz a mesterünk is.-Bár próbáltad kedvesen elmondani, az utolsó előtti szónál mégis gúnyos vigyor telepedett ajkaidra, és Yukine szája széle is megrándult. Egyikőtök sem tekintett a melegítős fazonra úgy, mint akit nagyon is tisztelni kellene, és ez a mai cselekedete csak erősítette bennetek ezt a pontot.

-Már két órája késik.-Motyogja Yukine bosszúsan. Dobolni kezd a lábával, amit te is észreveszel, de nem szólsz semmit. Rosszallóan megrázod a fejedet, amikor is közeledő léptekre lesztek figyelmesek.

Ahogy a hang irányába fordultok, mindhárman meglátjátok a sötét színű, melegítős férfit, aki gyors iramban kapkodja a lábait, hogy minél előbb odaérjen hozzátok.

-SAJNÁLOM! NEM NÉZTEM AZ ÓRÁT ÉS-Tartotta fel egyik kezét miközben megtámaszkodott a térdén. Mély levegőket vett, te azonban nem tudtad sajnálni. A tudat, hogy Hiyorival volt egészen idáig elültetett benned egy zöldes szörnyecskét, amely mindeddig ott pihent a válladon, gonosz dolgokat suttogva a füledbe.

"Yato most is azzal a félkísértettel van~"

-Nicsak ki döntött úgy, hogy megjelenik.-Gúnyolódsz előrébb dölve.-Hogy van az, hogy a nagy és hatalmas Yato Isten Szent Kincsei előbb odaérnek a helyszínre, mint ő maga?-Nevetsz továbbra is gúnyosan, miközben Yato csak értetlen tekintettel mered rád.-Mindegy is~! Térjünk a tárgyra, ne várassuk tovább szegény fiút.-Fordulsz az említett felé, aki még mindig kissé meg van szeppenve.-Tudod Yato, mi nem akarjuk megváratni őt.

///

-Most ez mi volt, [Név]?!-Mordult fel Yato, miután végeztetek a munkával, és éppen a szokásos 5 yenest rakta el. Felvontad egyik szemöldöködet.-Miért voltál olyan velem, hm? Oké, késtem egy kicsit de-

-Egy kicsit?!-Vágtál a szavába. Yukine idegesen felszisszent, tudta, hogy elérted a határaidat.-Szegény fiú KÉT ÓRÁT várt rád, basszus, miközben te VALAKI MÁSSAL VOLTÁL! Sőt, INKÁBB AZT MONDOM, hogy MEGINT MÁSSAL VOLTÁL!

-És ez akkora baj, vagy mi?-Értetlenkedett továbbra is Yato, miközben te egyre feldúltabbnak érezted magadat.-Két óra amúgy sem olyan sok idő-

-Hogy te mekkora egy fasz vagy.-Jelentetted ki, mire Yato szemei elkerekedtek, Yukine pedig ijedten felszisszent. Igaz, nem arról voltál híres, hogy ilyen szavakat használj, és ez eléggé meglepte most mindkettőjüket.-Nem is értem, miért dolgozok veled, de komolyan!-De, igenis tudtad, bár ezt nem merted volna bevallani senkinek sem, s főleg magadnak nem.-Az utóbbi hónapokban mindegyik munkádról késel, de legalább két órát, csak hogy minél több időtt lehess Hiyorival.

Elnyíltak az ajkai, nem tudott egy szót sem szólni. Így pedig, te folytattad a megkezdett "oktatásodat".

-Nem az az álmod, hogy hatalmas, elismert Isten legyél? Egészen eddig azon dolgoztunk, nem emlékszel?-Fájdalmas mosolyra húztad az ajkaidat.-Én voltam, és vagyok is a legelső Szent Kincsed, mindenkinél jobban tudom, hogy  mennyire szeretnéd elérni, hogy az emberek megismerjenek téged! De azzal, hogy így viselkedsz, nem fogsz-

-Tudom, hogy mit csinálok, oké?!-Csattant fel, szemeiben látszott a düh, aminek lángjai kezdtek égetni téged. A mellkasodban valami keserű érzés tört fel, ahogy Yato ellened fordult.-Igen, ez volt álmom, de mostmár van fontosabb dolog is az életemben!

Yukine melléd állt, és együttérzően rád pillantott.

-Yato, én is szeretem Hioryit, de ettől még nem mondhatunk le ilyen könnyen a munkánkról...-Motyogta a fiú-És nem szabad így beszélned [Név]-vel sem! Ő csak azt szeretné, hogy rendesen foglalkozz az álmoddal, ha már idáig ezért küzdöttél! Küzdöttünk!

-JÓ, AKKOR TALÁN MÁR NEM AKAROK ISTEN LENNI!-Kiáltotta, teljesen kikelve magából. Megszeppenve áltatok egymás mellett a szőke fiúval, egyikőtök sem akarta elhinni, hogy Yato, akit már olyan rég óta ismersz -és szeretsz, tiszta szívből- kimondta ezeket. -Hiyori mellett végre önmagam lehetek, értitek?-Vett lejjebb a hangján-Úgyhogy...Elengedlek titeket. Többé nem lesztek a Szent Kincseim, szabadok lehettek, és én sem leszek többé Yato Isten.

-HOGY MI VAN?!-Kezdtél el közeledni hozzá, de akkor, hirtelen, összeroskadtak a lábaid. Amint a bal válladra néztél, hol eddig a Yato álltal adott neved volt, csak a semmit láttad. Többé már nem volt ott, az az egy szó, amit annyira szerettél, főleg, mikor elhangzott a feketés hajú ajkai közül.-Yato, ezt nem teheted-

Yukine is ugyanúgy reagált, mint te. Mindkettőtök kikelt magából, ám a -saját maga számára volt- Istenség egy szót sem szólt. Most, hogy megtette ezt a lépést, amin már jóideje gondolkodott, egyszerre érzett megkönnyebbülést, s bűntudatot is egyaránt. Utóbbi leginkább akkor kezdte uralni a testét, mikor a [Sz/szín] szemeidbe pillantott, melyek már könnyektől csillogtak.

-Sajnálom.-Suttogta, továbbra is a tekinteteddel összekulcsolva a sajátját. A szíved minden egyes dobbanása fájdalommal teli volt, ahogy egyre jobban realizálni kezdted mindazt, amely az elmúlt percekben történt veled.-Remélem, boldogok lesztek.

Yato...

YATO!

-Yato!-Mondtad ki nevét, mikor észrevetted, megfordult. Mikor meghallotta hangod, átnézett a válla felett. -Tényleg ezt akarod?

Ez az egyetlen mondtad, visszhangozni kezdett a férfi fejében. Őrülten hangosan, és akárhogy is próbálkozott, képtelen volt kiverni gondolatai közül.

Az elmúlt idők kisfilmként játszottak le benne. Hogyan talált rád, mikor elnevezett...Az első harcotok együtt...A kis, számodra (is?) sokat érő cselekedetek, például mikor Yato az egyetlen takaróját inkább rád terítette teljesen, mikor látta, hogy mennyire fázol. Vagy, mikor megsebesültél, Yato pedig teljesen kikelt magából, mivel magát hibáztatta.

-Igen.

A válasza teljesen összetörte a szívedet. Bólintottál, mivel nem tudott egyetlen szó sem kijönni a szádon. Nem tudtál megszólalni, mert tudtad, hogy akkor képtelen lettél volna visszatartani, kitörni készülő zokogásodat.

Egyre homályosabb sziluettjét figyelted. A füléhez emelte a telefonját, és egy pillanat alatt, eltűnt.

Eltűnt, te neked pedig fogalmad sem volt róla, mit fogsz kezdeni magaddal ezután. Nem is az életeddel, hiszen, a Szent Kincsek között egész jó híred volt, Yukinével együtt. Biztos voltál benne, hogy bárki befogadott volna titeket. Nem, nem is ezzel volt a baj.

Hogyan fogod elfelejteni, a Yato iránt érzett érzéseidet?