Egyszer volt... (Befejezett)

A tenger

Louis 

Harry kiterülve fekszik a kövön, ahogy végigcsókolom a combját, és a tenyeremet a hasára fektetve nyitom szét az ujjaimat pontosan a sötéten vibráló lepkéjén. A másik kezem még mindig a farkán van, és nagyon lassan masszírozom, mert úgy tűnik, nem bánja. Én általában túl érzékeny vagyok utána, de ő nem tiltakozik, még most is merev a tenyerem alatt, ezért képtelen vagyok abbahagyni. Remeg és nyöszörög minden kis érintésem, minden apró csókom közben, és ezért a mosoly szinte leolvaszthatatlan az arcomról. Amikor tinikoromban az osztálytársaim a meleg pornóról beszélgettek hangosan röhögve, már attól a gondolattól rosszul voltam, hogy egy férfi erekciója a szám közelébe kerüljön. Én sem vártam el soha, egyetlen kapcsolatomban sem, de persze, mint minden hímnemű, szeretem, és biztos voltam benne, hogy Harrynek is tetszeni fog. Amikor aznap reggel az ágyban lustálkodva eszembe jutott Harry illata, a bőre selymessége, a hangja, ami magában felér egy orgazmussal, a gondolat már egyáltalán nem taszított, sőt. Azt akartam, hogy miattam hulljon darabjaira, csak engem érezzen, és úgy gondolom, sikerült elérni, amit elterveztem. Csak rá kell néznem. A hasa felé hajolok, és egy váratlan gondolattól vezérelve nyalok le egy kis fehér cseppet a bőréről. Nem tudom, hogy pontosan mit kéne éreznem, de meglepődöm az egyáltalán nem rossz, édes ízen, ami egy icipici sóssággal keveredik. Ki tudja, még az is lehet, hogy ez is valamiféle tündér dolog, de Harrynek leginkább a sós karamellre hasonlít az íze. Az érintéseim lassan ártalmatlan cirógatásba fordulnak, mert kezdek fázni a vízben. Hallom, ahogy remegve kifújja a levegőt, és feltámaszkodik a karjaira, hogy láthasson.

- Mit művelsz velem? - kérdezi lassan, elnyújtva a szavakat.

- Remélem, hogy valami nagyon jót – felelem mosolyogva, ahogy kimászom mellé a sziklára abban bízva, hogy a napsugarak majd megszárítanak. Mindenhol libabőrös vagyok, és az ajkamba kell harapnom, hogy a fogaim ne koccanjanak össze hangosan. Eddig észre sem vettem, hogy fázom, mert csak Harryvel foglalkoztam, aki abban a pillanatban csúszik bele a vízbe, hogy lemossa magát. Egy perc alatt végez, és már kint is van mellettem. A lábait felhúzza a kőre, és a térdeire támasztja a fejét, ahogy mosolyogva néz.

- Akarod, hogy...? - kezdi, és sokat sejtetően pillantgat az ölem felé.

- Ó, én megvagyok – térek ki a válasz elől, mert nem akarom, hogy úgy érezze, ez egy adok-kapok játék. - Mi lenne, ha inkább idebújnál hozzám? Egy kicsit fázom – vallom be, aztán a karomat kitárom felé, és ő örömmel bújik az oldalamhoz. Ahogy megérzem a testéből áradó hőt, még úgy is, hogy csöpög róla a víz, azonnal elkezdek felmelegedni, és már beszélni is képes vagyok vacogás nélkül. - Jó ez így neked, Harry? - teszem fel a kérdést, ami már egy jó ideje bennem motoszkál.

Harry érdeklődve emeli fel a fejét a vállamról, és pillant rám. Tudom, hogy a kérdésem nem valami specifikus, de arra is kíváncsi vagyok, ő hogy értelmezi elsőre, segítség nélkül.

- Hogy naponta találkozunk, és olyan dolgokat mutatsz, amiktől még a nevem is elfelejtem? - kérdezi egy kis féloldalas mosollyal. Elképesztő ez a fiú, mert már ennyivel eléri, hogy a szívem hevesebben dobogjon.

- Azt mondtad, hogy ezek nálatok tiltott dolgok – mutatok rá, mert szeretném, ha mesélne erről.

Harry lehajtja a fejét, és a hullámos tincsei eltakarják előlem az arcát.

- Csak az esküvő után egyesülhetünk – feleli halkan.

- Tudod, hogy már ez is szex, amit ma csináltunk, ugye? Vagy amit a múltkor, az ágyamban. Nem bántad meg? - kérdezem óvatosan, és félve teszem hozzá: - Lehet, hogy később meg fogod?