Nem keresett emlékek

1

Újra egy másik iskola, de most nem miattam és egy másik országban. Anya honvágya miatt visszaköltözünk Koreába magunk mögött hagyva Amerikát és az itt szerzett emlékeket.

Miután megérkeztünk bevittük a böröndöket és azt a pár táskát amit a repülőn elhoztunk. A ház kicsit régies, de tágas. Felmentem az emeletre ahol a számomra legszimpatikusabb szobát kiválasztottam. Csak egy ágy és egy kicsi szekrény volt a szobában.

Visszamentem a nappaliba és kivettem egy kényelmes melegítő nadrágot a böröndömből, mert a farmer már kezdtett idegesítő lenni.

-Mit szólnál egy jó kis vásárláshoz? -ölelt meg anya.

-Tudod hogy nem szeretek vásárolni. -néztem rá.

-Hát jó, akkor amig itthon maradsz én veszek neked egy rózsaszín táskát és csak én eszek finom szendvicset a Subway-ben. -engedett el és megfogta a táskáját.

-Te mindig tudod hogy kell zsarolni. -mentem utána.

-Mert én vagyok az anyád. -mosolygott önelégülten.

Elmentünk a legközelebbi bevásárló központba ahol miden iskolához szükséges dolgot megvettük utána pedig ettünk egy szendvicset a kedvenc szedvicsezőmben, a Subway-ben.

A napunk az egyenruha vásárlásával végződött ami meglepetésemre nem volt visszataszító. Tipikus koreai egyenruha: fekete kockás szoknya, egyforma nyakkendővel, fehér blúz és egy fekete kabátka az iskola címerével.

Miután hazaértünk egyenesen a szobámba mentem és fáradtan elfeküdtem az ágyon. Nem maradtam sokáig mert éreztem a meleg nap következményeit magamon így inkább előguberáltam egy pizsamát a bőröndömből és elmentem fürdeni.
Ezután befeküdtem az ágyba és hamar elnyomott az álom.

Reggel arra kelek, hogy anya a lábos alját ütögeti a szobámban.
Nem tudom hová tenni azt amit csinál, kitudja lehet megőrült.

-Ébresztőő, iskolaa! -kiabál mint egy fába szorult féreg.

-Aaj, de még be se vagyok iratva.

-Pont ezért kell menned! -ütött még kettőt majd kiment.

Nagy nehezen összeszedtem magam és lementem reggelizni.

-Mit csinálsz? -kiabált anya.

-Mit csinálnék? Reggelizek.

-Dehogy reggelizel! Menjél iskolába.

-De? Mi... mi az hogy elveszed a lányodtól a kaját.

-Nem fogsz éhen halni ne félj, pakoltam neked mindent. -emelte fel a táskámat.

-Anyaa, nem vagyok már kis iskolás, megoldom magam is. -vettem el a táskámat ami egyből az asztalra esett. -Mi a fenét pakoltál te ebbe?

-Csak ezt azt. -játszotta az ártatlant.

-Miért vannak benne ezek a könyvek?

-Nem tudhatod milyen órád lesz.

-Nem hiszem, hogy lesz Csipkerózsika tanórám. -vettem ki a mesekönyvet a táskámból.

-Nem tudhatot. Amennyit alszol órán akár te is lehetnél Csipkerózsika.

-Haha. Na, mentem. -indultam el kifelé.

Mig beleléptem a cipőmbe kipakoltam azt a sok könyvet és leraktam a kis szekrényre az ajtó mellett.

Kiléptem az ajtón és meglepett a sok diák. Mindenki ebben az utcában lakik vagy mi? Kipécéztem magamnak egy srácot akin ugyan olyan egyenruha volt mint rajtam és reméltem, hogy az iskolába megy.