Hetalia Hülyeségek廿_廿†

Részeg! Anglia X Reader

 Hogza001 Kérésére
Remélem tetszeni fog~! :3

[T/N] - Te neved
[K/Sz] - Kedvenc színed
[H/Sz] - Haj színed 

-◍-◍-◍-◍-◍-

Hetedjére nyomtad ki a telefonod. Hajnali egy volt, és valakinek az volt a legfontosabb dolga hogy téged zargasson. Mikor már 3 perce nem hívott újra, boldogan fordultál vissza, hogy aludj, de ekkor  újra megszólalt a telefonod.

-Mit akarsz?! - vetted fel a telefont.
-Yo dudette! Én vagyok az Alfred! Tudnál segíteni?
-Nem -vágtad rá egyből, és letetted. Ismét visszafordultál aludni, mikor a telefonod újra megszólalt.

- Alfred ... Még egyszer fel merészel hívni, letiltalak a picsába .... - mondtad túlzottan nyugodt hangon.
-L-légyszíves [T/N] ... Csak te tudsz segíteni ... 
- ... Miben? -sóhajtottál, tudva, hogy addig nem lesz ennek vége, amíg be nem adod a derekad.
-Thanks dudette!  -mondta Alfred, és hallani lehetett a hangjába, hogy vigyorog mint a tejbe tök - Lényegében annyi történt, hogy  Én, Matthew, Francis, és Arthur elmentünk inni, viszont  túl sokat ivott, és ... nos ... - próbálta épp szavakba önteni, amit lát- jelen esetbe az asztalon táncol nadrág nélkül, és énekel .... 
- Szokásos helyen vagytok igaz? 20 perc és ott vagyok -mondtad, majd válaszát meg sem várva letetted, és elmentél öltözni.

Választásod egy fekete farmerre, és egy [K/Sz] pulcsira esett, [H/Sz] hajadat pedig kissé megfésülted, hogy ne úgy nézz ki mint Szörnyella.

Gyorsan lesiettél az emeletről, az ajtónál felvetted a cipődet, magadhoz vetted a kulcsod, és már indultál is.

Bár már lassan nyár volt, ebbe a kora hajnali időpontban elég hűvös volt. Kezeidet zsebre tetted, és megszaporáztad lépteid. 

Körülbelül 10 percbe telt az út, és  amint bementél, egyből megláttad Arthurt, aki épp az asztalon táncol igen hiányos öltözetbe, közbe valamit nagyon artikulátlanul üvölt, Alfredet, és Matthewt , akik épp az előbb említett személyt próbálják leszedni, és a sarokba Francist, aki épp egy fogasnak udvarolt. Sóhajtottál egyet, majd körbenéztél a padlón nincs e ott Arthur nadrágja. Mikor megtaláltad, felvetted, majd azzal együtt mentél oda a fiúkhoz.

-Sziasztok -köszöntél fáradtan a kettő józannak, majd Arthurhoz fordultál- Arthie, gyere le onnan kérlek, vedd fel a nadrágod, és utána menjünk haza ... 
-De én még szeretnék maradniiii .... -mondta mint egy kisgyerek, majd rád nézett boci szemekkel- Hadd maradjak még ... Itt  olyan jól érzem magam ... ~
- Arthur ... - kezdtél bele. Itt már Alfréd és Matthew is megérezték, hogy épp egy vulkán készül kitörni, ezért arrébb mentek, nehogy nekik is bajuk essen. - Kibaszott hajnali fél kettő van, legszívesebben aludtam volna, de miattad felkeltettek, szóval kapsz két választást. Vagy te jössz le az asztalról, és veszed fel magadtól a nadrágot, vagy én rángatlak le. Utóbbit valószínűleg egy két törött csont nélkül nem úszod meg -mondtad, majd felnéztél Arthurra egy amolyan "megöllek ha nem jössz le onnan" nézéssel, ami úgy látszik megtette a hatását, és elkezdett lekászálódni az asztalról. Kissé segítettél neki, nehogy baja essen, majd oda adtad neki a nadrágját, Ő pedig elkezdett öltözni. 

Körülbelül olyan jó 20 perces szerencsétlenkedés után tudtatok csak elindulni, azt is úgy hogy konkrétan kirángattad. Az utcán csendbe mentetek, Arthur néha motyogott valamit a levegőhöz, de betudtad annak, hogy túl sokat ivott.

Egy 10 perces gyalog út után megérkeztetek a házadhoz, Te kinyitottad az ajtót, és betessékelted rajta, majd leültetted a kanapéra, amíg elmentél neki  hozni fájdalomcsillapítót, és egy pohár vizet, hogy ha holnap fel kell, ne kelljen még majd azt is keresgetni.

- Jól van Arthur, Te szépen itt maradsz, és lefekszel aludni, én pedig felmegyek a szobámba.  -indultál volna fel, mikor Arthur valamit motyogott, ezért visszafordultál- Hm? 
-Maradj itt love ... -mondta, Te pedig kis hezitálás után, visszamentél, és odafeküdtél mellé.

Nem nagyon voltál már álmos, ezért Arthur haját piszkálgattad, és gondolkodtál a mai nap eseményein, mikor valamit motyogott.

- ... Szeretlek ... - monda félálomba, majd szorosabban ölelt magához. 
- ... Én is szeretlek .... -mondtad elpirulva majd a feje búbjára adtál egy puszit.

-◍- Time skip reggelre -◍-

-Arhhgg .... -morgott Arthur mikor felkelt. -Hol vagyok ... ? 
-Nálam -jöttél be mosolyogva, majd kezébe nyomtad a vizet, meg a fájdalom csillapítót- Ezt vedd be - mondtad, majd leültél mellé.

Arthur bólintott egyet, majd bevette a gyógyszert. Próbált emlékezni a tegnap estére, de minden a fejébe csak odáig volt meg hogy leülnek a pulthoz iszogatni.

- Mi történt tegnap love ... ? -nézett Arthur [T/N] -ra/ -re.
- Hát .... - tettél úgy mint aki gondolkozik- Félmeztelenül táncoltál az asztalon, énekeltél, vagyis próbáltál, majd miután nagy nehezen hazarángattalak  megkértél hogy aludjak veled -mosolyogtál az addigra már vörös fejű britre- Ja és még valami! Nagyon úriemberesen szerelmet vallottál~ -mosolyogtál még jobban. 

- És ... ? -nézett rád Arthur egy 3 perces néma csend után, rák vörös fejjel.
- Én is szeretlek~ -mosolyogtál, majd oda hajoltál egy csókra, amit boldogan meg is adott. 

-◍- Happy End -◍- 

Remélem jó lett :'3
(Úristenem ez de cringe ...)

További szép napot~! 

By.: Plashma