A természetfeletti

1. fejezet

Amikor azt mondtam, hogy a könyvek állandóak, azt úgy is értettem. Minden változik a környezetünkben, velünk együtt. De azt eldönthetjük mi, hogy jó vagy rossz irányba akarunk-e változni. A ,,picsa-korszakomban" sem volt rossz kapcsolatom a szüleimmel, de tettem olyan dolgokat, amikről ők még most sem tudnak. Attól félek, hogyha megtudnák, hatalmasat csalódnának bennem, amit nem akarok. Szóval ezeket a dolgaimat igyekszem hétpecsétes titokként megőrizni. Persze tudják ők, hogy eljártam szórakozni, na meg persze azt is, hogy alkoholt is ittam. A fogyasztott mennyiségről, és annak a következményeiről már kevesebbet. Se a piát kíréső fűről, és egyéb parti drogokról. Ki lennének akadva azon, hogy milyen társaságba kerültem 15 évesen. Persze azóta eltelt 2 év. Leszoktam a bulizásról, és minden egyébről, ami minden velem egykorú lánynak a hétvégi programjainak alapja szokott lenni általában. Kicsit elkanyarodtam. Szóval az állandóság. Van olyan ember, akinek van állandóság az életében? Nem hinném, hogy egy dolgon kívül tudna többet mondani. Hiszen a múlandóság és az állandóság szorosan áll ellentétben egymással. Minden elmúlik. Ez a természet rendje. Megszületsz, megöregszel, majd meghalsz. Változtatni ezen nem tudsz. Szóval verdd is ki a fejedből, hogy majd 120 évesen te majd vígan futkorászol az utcán a palotapincsiddel. Nem fog megtörténni. Ne is álmodj ilyenekről.