Két ember közös múltal és jövővel, ám valami mégis befolyásolja az életüket. Puszta véletlen lenne? Vagy a kegyetlen előre megírt sors fintora? Jimin és Jungkook, két ember akik drasztikus körülmények között nőttek fel egy bukott világban, jövőjük m...
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
🖤❤🖤
Megegyeztünk Jeon? Egy hónapod van idehozni azt a kis görcsöt. - És a pénz? -Azt majd a meló után megkapod. Ne szúrj el semmit, élve kell nekem Jimin. -Soha nem szúrok el semmit. Én vagyok a legjobb. –mondtam magabiztosan - A Falon belül nincs nálam jobb . -Tudom Jungkook, ezért választottalak téged.….
’’7748’’
A végtelen hosszúságú sor csak haladt előre, minden egyes apró lép közelebb vitt a pokol kapuja felé. Gyermeki felsírások és halk imádkozások töltötték be a hideg őszi estét. Az előttem lévő nálam biztosan fiatalabb lány meg próbált szökni, a kínkeserves jövője kapuja elől. Halálra verték. Senkinek sincs innen esélye a szabadságra, akik beálltak ebbe a sorba , annak már nincs menekvés. Nem is. Nem mi álltunk be ebbe a sorba , ez nem a mi döntésünk volt. Nincs jogunk hozzá, hogy ellenkezzünk ,nincs jogunk semmihez, hiszen mi csak fiatal senkik vagyunk.
A háború megváltoztatja az embereket. Ki hozza belőlük a szívtelen, önző énjüket , és képesek lesznek eladni a saját gyereküket csupán némi pénzért. Mocskos pénzért , amihez ezernyi ember vére tapad . Ártatlan emberek vére , akiket átvert a maffia , s végül megölte őket. Kegyetlenül végzett velük mintha csak állatok lennének. Mögöttem egy kisfiú állt , szintén anyja kezét fogva. Ártatlanul csillogtak a szemi , fel sem fogta a gyermeki lelkével hogy mi történik körülötte. Markolta , szorongatta szülője mancsát , bízva abban hogy annyja valami meglepetést mutat majd neki , ha ők következnek a sorban . Meglepetés fogja érni, talán elösször nem is érti majd mit csinál vele az az ember aki felnevelte őt. Én nagyon is jól tudom miért vagyok itt. Nem fogok meglepődni semmin. Tudom hogy működik az ilyen . Képtelen voltam anyámra nézni. Nem tudom elhinni hogy tényleg képes ezt megtenni velem. Velem az egyetlen fiával , aki túl élte az éhínségeket és a kegyetlen hideg éjszakákat , a négy testvér közül. Én voltam mindig is a legerősebb . Nem sírtam amikor láttam húgomat meghalni egy egyszerű tüdőgyulladásban , nem sírtam amikor láttam báttyámat meghalni egy golyó által. Nem sírtam, soha nem sírtam , csak mondogattam magamban : ’’ maradj erős Jungkook , így élheted csak túl’’ . Anyám is mindig ezt mondta nekem . Soha nem mondta hogy öntsem ki a lelkem neki , vagy mondjam el mi bánt, csupán annyit mondott , ’’légy erős fiam ’’. Erős lettem, az egyik legerősebb ebben az egész kicseszett világban , de most egy gyenge gyermeknek érzem magam aki összerogyna a félelemtől és a kétségbe eséstől és csak sírna. De nem tehetem , erős vagyok , erre neveltek. Erre nevelt az anyám , akit eddig feltételek nélkül szerettem és megbíztam benne. Közösen éltük túl a hideg éjszakákat , és együtt örültünk ha tűz melegéhez jutottunk. Ketten maradtunk az egész családból, és én egy naív álom világban éltem és abban hittem hogy anyámmal megszökünk innen ebből a nyomorból és új életet kezdünk . Gyerekes voltam , és hittem abban hogy van anyai szeretet. Ebben a világban már nincs olyan hogy szeretet. Itt a hatalom és a pénz uralkodik , semmi más. A görnyedt hátak haladtak előre , míg anyám meg nem állt a fa asztal elött . Hát eljött az is amitől eddig legjobban féltem . Eladásra kerülök . Az asztal mögött egy öreg férfi üllt szakadt ruhákban , bűzlött a kosztól és az izzadságtól , és kopaszodó feje megcsillant a hold fénye által. Hal szemeivel végig mért fejem búbjától cipőm sarkáig , és megvillantotta fekete fogait.
-Adok a fiúért ….. 75.000 wont (kb 20.000ft) –mondta rekedtes hangon . Kis koromban foglalkoztatott az a kérdés mennyit ér egy ember . számít e a külső, vagy bele látnak a belsődbe és úgy itélik meg értékedet. Most se kaptam pontos válszt , hiszen nem tudom mi alapján döntött úgy a férfi hogy ennyit érek. -Annyiért nem adom. Nézzen rá, jó fizikumban van és nagyon csendes szófokadó gyerek, soha nem ellenkezett még nekem. Látja most is csendben van. 100.000 ért adom oda csak . – nevetséges. Még alkudni is akar belőlem , árul mint egy becses tárgyat. A saját anyám , ennél irónikusabb helyzet sincs. - A fia serdülő korban van. Tudja jól mindenki hogy azok lázadnak a legjobban. Lehet hogy most csöndes , de majd egyszer kinyílik a lepcsés szája . Hány éves pontosan , és mi a neve?- az öreg férfi újból megnézett tükrös hal szemeivel. Borzalmas érzés ez az egész hogy végig hallgatom , ahogy elad az egyetlen megmaradt család tagom . Mögöttem a kisfiú hangos sírásba kezdett mikor az anyja fülébe súgott valamit. Lehet elmondta neki hogy többet nem találkoznak és hogy mással lesz most már mindennap. Szívszorító volt látni ahogy a kis fiú szorongatja anyja hosszú szoknyáját és patakokban folynak le krokodil könnycseppei. Még nekem is rossz volt nézni , aki látott már ennél csúnyább dolgokat is.
-Jeon Jungkook. 15 éves. Magas izmos fiú, legalább 80 rugót kérek. Kevesebbért nem adom. Gyerek kora óta ő a legerősebb az egész családban . Kivállóan fog minden fizikai munkát teljesíteni. – mosolyogott bíztatóan anya a férfira. Fáj minden egyes szava , minden szó a szájából egy nagy döfés a keménnyé vált szívemnek. Ezek után kiben bízhatok meg , ha saját szülőm ilyen könnyen hátba szúrt. -Itt nem csak a fizikai munkáról lesz szó....Rendben 80 -at adok a fiúért . – az asztal alatti dobozból kivett egy kötegnyi pénzt és átnyújtotta az asztalon. Anyám elbizonytalanodott amikor a szorosan összekötött lepedőkért nyúlt. Egy másodperc töredékéig felcsillant bennem a remény szikrája , hogy nem veszi át a pénzt és el visz engem erről a mocskos helyről. De ez se volt több mint naív és gyerekes elképzelés. Anya készséggel vette át a bankjegyeket . -Jungkook nézz rám utoljára. Nézz rá anyádra.- remegett a hangja a bűnbánástól és a lelkiismeret furdalástól. Bele markolt pulcsim ujjába és fejét vállamra hajtotta és elkezdett bőgni. Nem néztem rá nem fog meghatni a sírása. Eladott ,ez épp elég ok számomra hogy még gondolni se gondoljak rá többet. Aljas módon becsapott és átvert , pedig ő volt az egyetlen lény akiben megbíztam . Soha többé nem nyílok meg senki felé , nem mutatom ki az érzéseimet , belülről emészt fel majd a sok-sok összegyűlt vegyes érzelem , és majd egyszer beleőrülök. Nem néztem anyámra, ellöktem magamtól úgy tettem mintha nem is lenne ott. Számomra megszűnt az ’’Anya’’ szó jelentése, csak egy üres fekete lyuk maradt ott helyette tele csalódással és fájdalommal. Nekem már nincs anyám . -A pénzt megkapta szóval most már semmi dolga nincs itt. – a hal szemű szigorúan anyámra nézett , aki még hangosabb sírásba kezdett. Remélem hogy majd fel emészti a bűntudat belülről a tettéért , amit élete végéig bánni fog, de meg változtatni nem tudja majd soha. Homlokomra csókolt , és egy apró ’’sajnálom’’ ot elsuttogott , és itt hagyott. Egyedül . Egy embercsempészekkel teli helyen , és el futott a mocskos pénzével, amit a fiáért cserébe kapott. A kopasz férfi intett egy gyanús és félelmetesen kinéző negyvenes éveiben járó izomagynak , aki arrébb hurcolt oda , ahol már a ’’meg vett” emberek kuporogtak és keserűen üres tekintetükkel a nagy semmibe néztek .Mindegyik szemében ott volt a fájdalom és a keserűség , itt mindenkit átvertek. Előttem álló férfi , akinek hiányzott egyik szeme , utasított hogy vegyem le a pulcsimat és a pólómat . Nem akartam bajt , szófogadóan lehúztam magamról a szakadt ruha darabokat. -Véssem vagy égessem?-mély rekedtes hangjától kirázott a hideg, hiányzó szemgolyójának helye üresen tátongott az arcán, ami nem kis undort keltett bennem . A vésést választottam , így kezébe vett egy éles pengéjű bicskát , és mesztelen oldalamhoz tartotta , a bordáim felé. Nem kérdeztem semmit, csak tűrtem a bicska által okozott erős fájdalmat. Oldalamon folyt le vörös vérem, ami átitatta fekete nadrágomat. Dühöt éreztem anyám és az egész világ ellen , és fájdalmat ,de nem az oldalamat véső éles bicska miatt , hanem a szívemben keltett sebek miatt , amik véreznek és ápolásra várnak ,de tudom hogy soha nem fognak begyógyulni , és senki nem fog róluk gondoskodni . -7748. Ez a vésés rajtad marad jó pár évtizedig. Menjél ülj le valahova . – egy vérfoltos kendővel , letörölte folyékony vérem , és kezemre egy erős bilincset csatolt, aztán arrébb lökdösött. Tanácstalan voltam merre menjek, ezért egy eldugottabb sarokba leültem . Puffanásom hatására a földből keletkezett por beleszállt frissen megvágott sebeimbe , ezáltal csípős és égető érzést keltve bennem . Egyedül érzem magam , pedig itt támaszkodik több száz fej ennek a nagy falnak . Látásom homályosodni kezdett , megéreztem meleg könnyeimet szememben , amiket gyerekkorom óta nem engedtem ki . És most sem tehetem , erősnek kell maradnom , csak így élhetem túl...
