The Shadowhunters I. - A csábító vámpír ✔

6

"Ami nem öl meg... az jobban teszi, ha máris menekülőre fogja."

/Charlie/

Kótyagos fejjel tértem magamhoz. Nehezen ülő helyzetbe helyezkedtem. Szemeimet körbe futtattam a gyönyörű környezeten. A tündérek birodalma. Mindenhol különleges és ritka növények voltak. 
– Hát felébredtél! – hallottam meg egy csilingelő hangot.
Felnéztem az illetőre. Ez az a lány volt, akivel a parkban összefutottam. Most teljesen máshogy nézett ki. Haja kontyba volt kötve, fülei hegyesek voltak, kék szemei világítottak és azúr színű ruhát viselt.
– Tündér...
– Oh igen édesem, az vagyok!
– Mégis kinek képzeled magad!?
Hirtelen haragból felugrottam, de nem jutottam sokáig. Testem köré indák tekeredtek.
– Ugye milyen gyönyörűek a vörös rózsák annyira veszélyesek is! – vigyorgott rám elégedetten.
– Minek hoztál ide!?
– Én kértem! – lépkedett felénk egy fiatal vörös hajú lány.
Szőke tündér meghajolt előtte. Ő lenne a királynőjük?
– Üdvözöllek a birodalmamban Charlie! – pillantott a szemeimbe az alacsony lány. – Én kértem April-től, hogy hozzon ide!
– Mi okból?
– Egyetlen szó! Hatalom! Heidi megígérte, ha eltűntetlek az útból akkor enyém lehet az árnyvilág!
– Hazudik!
– Kétlem! April szórakoztasd a vendégünket! – intett a királynő majd megfordult és kecses léptekkel távozott.
Dühösen néztem utána. April felemelte a kezét mire szorosabban fonódtak körém a növények. Felszisszentem.
– Ez még csak a kezdet kicsi árnyvadász! – lépett közelebb hozzám.
Kezét az arcomra tette és elmosolyodott.
Elrántottam a fejem és villámló szemekkel pillantottam rá. Kuncogva hátra lépett és összezárta a markát. Hatalmas fájdalom futott végig a testemen. Az indákból a tüskék áthatoltak a ruhámon majd a bőrömön is. Ordításomat elnyelte az erdő. Nevetve lendített egyet a kezén el érve, hogy egy fának csapódjak.
Lihegve próbáltam megtartani a súlyom. April az utóbbi egy órában ki élvezte mocskos vágyait. Majdnem minden létező módon megkínzott. Ruháim szét szaggatva és véresen tapadtak izzadt testemhez. Hajam a szemembe lógott. Az erőm kezdett cserben hagyni főleg, hogy nincs nálam az irónom. Tehetetlen voltam vele szemben. Ördögi mosollyal jelent meg egy fa mögül.
– Engedélyt kaptam a következő játékomra édesem! – léptei alatt recsegett az avar.
– Mi az? Ennél nem lehet rosszabb!
Leguggolt elém, szemei sötéten csillogtak.
– Csak egy csók kell hozzá! – válaszolta vigyorogva.
- Egy frászt!
– Nem te döntesz! De elmondom, hogy jó buli lesz!
Az indák körém tekeredtek ezzel megakadályozva a mozgásban. Próbáltam elhúzódni, de végül ajkai a számra tapadtak. Furcsa érzés száguldott végig bennem. Elhúzódott majd elmosolyodott.
– Mától a bábom vagy Charlie Bane-Lightwood! – nézett mélyen a szemeimbe.
– Nem vagyok senki bábja!
– Nem működött... Az, hogy lehet!?
– Nem vagyok senki tulajdona!
Hideg tekintettel felállt, majd ökölbe szorította pirosra lakozott ujjait. Az fájdalom ismerősként köszöntötte a testem. Összeszorított fogakkal tűrtem. Bele nézett a szemembe majd elviharzott. Ajkaimon mosoly jelent meg. Engem nem lehet csak úgy megtörni. Az indák elengedték sérült testem. Meglepődötten néztem körbe. A tündér királynő jelent meg mögötte April-lel.
– Szóval nem működött! – pillantott rám a vörös hajú lány.
– Nem hódolt be! – válaszolta dühösen April.
Gyilkos pillantást vetettem rájuk. Nem vagyok senkinek sem a kísérleti alanya, de nem én döntöttem.
–Próbáld meg újra! – adta az utasítást a királynő.
April növényei újra fogságba ejtettek, majd megcsókolt. Erős pulzálás vette birtokba a testem és elnyelt a sötétség. 

Victoria ♡