A Dimenzióvédők A kezdet és a végzet árnyai

2. Rész - Vissza a jelenbe

Dímenzónia, 5515. Február 19-e. Reggel 5 óra. Requáliában egy ismerős utcában.

Hüvös reggelre virradtunk, a nap még csak kikandikált a horizont felöl, az utcák még csendben honoltak, bár egy-két éjjeli bagoly vagy korán kelő már-már kezdett kikandikálni ablakaikon. A 23.-as házban az egyik szobában már égett a villany, igaz még csak most ébredezett, de főhősünk úgy gondolta készen áll a napra.

Kócos rózsaszín haját összefogta, bár igaz az csak a válláig ért. Égszínkék szemei alatt kisebb karikák voltak, bőre, mint a frissen hulott hó. Macska füleit fáradtan ide-oda mozgatta, hallgatta a reggeli nyugodságot, miközben a takaró alól füleihez passzoló fehér cicafarok is egyszer-egyszer előtűnt.

Bágyadtan az órájára nézett, majd miután látta hogy ideje felkelni.... visszadölt még a szokásos "áh. Még belefér 5 perc"-ére.

Asztalán hatalmas kupleráj uralkodott. Mindenféle vázlatok, rajzfüzetek, kristályok szétdobálva az asztalon. A falakon különböző rajzok, dekorációk és fénykepek voltak felragasztgatva.

Az ajtón egy 5 perc után halk kopogás hallatszot, mire szuszákoló főhősünk csak elmotyorgott egy "szabad"-ot. Az ajtó lassan, résnyire kinyílt, majd egy kis fiú állt az ajtóban. Kócos koromfekete haja belelogott a szemébe, kezében egy kis aranyos plüss farkaskát szorongatott. Rózsaszín macskadémonunk felemelte a fejét, majd a fényviszonyoktól macskásan összeszűkült kék iriszeit, a kis ember gyerekre irányította.

- Mi a baj Cody? -kérdezte halkan, szinte már suttogva. A kisfiú odabotorkált a lány ágyához, miközben mehdörzsölte szemeit.

- Claire ébresztőjére ébredtem. -motyogta a kisfiú, a lány pedig megsimogatta a fejét.

-Semmi baj prücsök. Majd szólok Claire-nek hogy vegye halkabbra, rendben? -kérdezte a lány mosolyogva, Cody elmosolyodott, majd elkezdett bólogatni.

- Na de csipirc vissza aludni - mondta a rózsaszín hajú démon. Cody-nak nem kellett kétszer mondani visszaszaladt a szobájába. A lány mosolyogva utána nézett, majd felkelt és bement a mosdóba, hogy elkészülhesen a nap váratlan pillanataira is, megmosakodott, majd miután végzett a szokásos reggeli tenni valókkal, kiment, felöltözött, egy fekete felsőt, fekete farmert és egy farmer kabátot vett fel, majd lement a lépcsőn a táskájával, majd elkezdett reggelit csinálni, amint végzett, szinte abban a pillanatban máris belépett egy kócos lány és lenyúlta majd elkezdett enni, a rózsaszín démon a lányra emelte kék iriszeit.

-Cody felébredt az ébresztődre. -mondta, miközben leült vele szemben és elkezdett enni.

-Majd lehallkítom -válaszolta a lány, majd ránézett a fehér bőrű szörnyre.

- Na és rari, ma milyen edzésed lesz? -kérdezi a lány részben gúnyos, ámbár egyszerre kedvesen is, az említett lány ránézett, fájdalmas tekintete elárulta hogy ő maga is érzi a vesztét.

-Leginkább verekedéses -motyogja halkan, mert sosem szerette a fájdalmat, bár az elkísérte színte mindig. Rari sóhajtott, majd felkelt és elrakra a tányérjaikat, majd egy pillanatra megállt, észrevett kinézett az ablakon ahol egy srác állt az út túldalán és pontosan őt nézte. Rari egy furcsa érzés vette hatalmába, mintha ismerné a fekete hajú idegent, gondolataiból mostohatestvére rángatta ki, vissza a valóságba

-Rari! -szólt a démonnak az ember lány, amint barna haját összefogta, bőre sápadt volt, szemei barnán csillogtak a reggrli fényben, miközben testvére arcát vizsgálta. Az említett szörny ránézett, bár még máshol jártak a gondolatai.

-Mi az? Mi a baj? -kérdezte aggódva a barna hajú lányka

-Nem lényeg claire. Induljunk, még elkésünk -terelte a témát a fehér démon, clairre biccentett, bár tudta hogy testvérét zavarja valami... vagy inkább valaki, de nem foglalkozott most ezzel, csak felkelt és előre ment, rari sietve futott utána.