Lidércnyomás (Park Jimin ff.)

6. fejezet; a pók hálót sző

Yoongi szemszöge:

-Megölték Malin asszonyt!!-ordítottam, miközben belevertem az asztalba. Az a kis semmirekellő korcs tönkre tette az egész tervemet! 7 kibaszott évnyi munkát cseszett el!! Ezt, hogy mondom el a főnöknek? Ha egyáltalán el is mondom, mi lesz a reakciója? Kellett megjelennie annak a hasztalan korcsnak!!

-Nyugalom Yoongi, minden helyre fog jönni...-mondta Szeléna, miközben a karomra simított.-Majd megoldjuk együtt!-mondta biztatóan mosolyogva.

-Jól van, jól van...de mit mondjuk a főnöknek?-kérdeztem. Az egészben ez zavart a leginkább.

-Azt mondjuk neki, hogy már nagyon közel járunk, és ő maga végezheti ki, ha szeretné...de persze a mágia őrzőjét is akarja, tehát elraboljuk mindkettőjüket!-vázolta fel a tervet.

-Még jó is lenne, ha el tudnánk bánni velük...Jimin-t még, úgy ahogy elintéznénk, ha egyedül van, de Adéllal még Malin asszony se bírt...

-Akkor hát, állítsuk át magunkhoz Adélt...így már minden gyerekjáték lesz!-vigyorgott gonoszan.

-De tudja, hogy megtámadtam. Többé nem bízik meg bennem.-feleltem.

-Jhahhjj Yoongi, miért nem használod a fantáziád?!-pöckölte meg a fejemet.

-Azt mondjuk, hogy kényszerítettek téged, és hogy mindezt csak az ő érdekükben tetted, ugyanis jön a vezér, aki eltapossa mindkettőjüket, és Adél vérével átveszi az uralmat a világ fölött...amilyen kis butuska az a lány, a kutyájával együtt, simán beveszik...aztán elhívod ide őket ebédelni, altatót teszünk a kajájukba, és bumm készen is vagyunk!

-Ilyen egyszerű lenne?-csak nem...

-Igen édes, ez ilyen egyszerű. Nem kell mindent mindig túl gondolni! Csak alaposan elő kell készülni, és mindenre gondolni...-mosolygott Szeléna, mire a hajamat kezdte el bizergálni.

-Mindig is tudtam, hogy okos vagy babám!-mondtam, majd letámadtam ajkait.

A mi párosunkban Szeléna az ész, ez újra bebizonyosodott...

Namjoon szemszöge:

Épp az erdőben portyáztam, mikor meghallottam, hogy valaki szaggatottan és rendszertelenül veszi a levegőt A hang irányába mentem, mire megláttam Jimin védencét.

A lány kisírt szemeivel döbbenten méregetett, miközben annak a farönknek a szélén ült, majd állt fel.

-Te is a véremért jöttél?-kérdezte teljesen leverten. Semmi aggodalom nem ült ki az arcára, inkább úgy nézett rám, hogy „vigyél már baszd meg, nincs kedvem élni".

-Nem, dehogy! Én érted jöttem! Azonnal menj annak a farönknek a közeléből! Veszélyes...-mondtam aggodalmasan.

-Démont már öltem...ráadásul minden egyes nap önmagammal küzdök. Mi árthatna nekem?-mondta, mire elnyújtózott a padként funkcionáló fadarabon.

-Nem...minél több időt töltesz el rajta, annál inkább belemászik az elmédbe, és depresszióba hajszol titeket...-az egy szellem „otthona", aki már-már démonként tengeti mindennapjait. Csakhogy ez a démoni szellem, vagy szellemi démon a legerősebb a környéken, és úgy kúszik be az életünkbe, hogy észre se vesszük. Az utolsó áldozatát itt, ennél a farönknél készítette ki. Itt vágta fel az ereit...azóta úgy tekintünk erre a farönkre, mintha fertőzött lenne, ugyanis eléggé úgy működik ez a valami, mint egy vírus, ami egyszerre csak egy embert támad meg. Lassú, de végzetes! Ahol meghal a legutóbbi áldozata, ott ragad, majd ha jön valaki, belé költözik.