Running free

Little Sunshine

Adam

Tik-tak-tik... ahh ez a hang lassan már az őrületbe kergetett . Átfordultam a másik oldalamra és ránéztem az órára.
14:25 – még minimum két órát itt kell töltenem , mielőtt indulhatnék Sarah-ért. Asszem most bárhol szívesebben lettem volna , mint itthon . -Erőt kell magamon vennem-gondoltam miközben nagy nehezen felültem , az ágyamban , és rápillantottam a halom könyvre a takarón .
A nullával volt egyenlő az a kedv amit most az érettségi tételek irányában tápláltam . Ki tudna az Árpád házra koncentrálni amikor 2 hónap után végre találkozhat a barátnőjével ? – Hát biztos nem én .. előhúztam a telefonom , a történelem atlaszom alól , és felnéztem Facebookra . *elérhető* - és mégis mit írnék neki ? 2 óra múlva úgyis látom.

*gépel*
„Hamarosan ! Már hiányzol!              Szeretlek !”

Nyálasabb szöveget ha akartam volna se tudtam volna összehozni.
Najó a „szeretlek” nem kell oda ... Valószínűleg úgyis csak engem érdekel  ez ennyire .
Ahh inkább hagyom , ha ő nem akar írni , én nem fogok erőlködni!
Egy határozott mozdulattal a sarokba dobtam a mobilom , és kimentem a konyhába . Csalódottan kellett megállapítanom , hogy megint nincs itthon semmi ehető . Mióta Alice eltűnt , anya már nem volt ugyanolyan. Bár megtudtam érteni.. aznap mindannyian összetörtünk , bár nem az volt a legrosszabb amikor bekopogtak a rendőrök . Az az egészben a szívás , hogy reménykedsz .
Elhiszed hogy majd még visszajön.  Egyik pillanatban , még a házimunkán vitatkoztok , másik nap pedig azon gondolkozol vajon halott-e . Hiányzott. Alice volt az egyetlen aki igazán megértett , és bármennyit is vitáztam vele , akkor is a kishúgom. Legalábbis az volt.

Apa az eltünése után 1 hónappal lelépett , anya összetört , inni kezdett , én pedig becsajoztam . Nem gondoltam komoly kapcsolatra , egyszerűen enyhíteni akartam a mérhetetlen fájdalmat ami bennem volt . Hát nem így lett.. Sarah más volt mint a legtöbb cicababa , mellettem maradt amikor senki . Lassan 6 hónapja hogy együtt vagyunk , bár ha úgy nézem inkább 4 . Az elmúlt két hónapot Olaszországban töltötte , és a napi egy két unalmas , és nyers sms-t nem nevezném kapcsolatnak . Mindenesetre ma végre láthatom . Olyan régen láttam , érintettem meg , hogy féltem hogy már nem is érzem azt amit igazán szeretnék . Ma kiderül.. de most. Árpád ház.

16:00 . Sietősen kaptam fel a kabátom , es a cipőm majd kiviharzottam az ajtón . Anyám hangját hallottam , de túlságosan is siettem , hogy leálljak vele veszekedni , hogy mégis hova megyek .
16:30 Parkolóhely sikeresen találva ✔ Virág megvéve ✔ Tökéletes haj , és sárm ✔
16:45 A francnak kelett ilyen korán idejönnöm.. még 15 percig fagyoskodhatok , mert mint mindig most is túlgondoltam a dolgokat . -Legalább addig körül nézhetek – mióta Sarah elutazott , egyszer sem jártam a környékükön , és most minden emlék egyszerre öntötte el az agyam . A hasam görcsbe rándult , és rádöbbentem , hogy nem is tudtam mennyire hiányzik egész addi...
*Adam!* - 120 fokos fordulatot tettem , és megláttam .
Melírozott  sötét barna haja könnyen omlott le vékony vállaira , és szemeit lassan rám emelte , miközben végignéztem rajta . Nem változott , ugyanolyan gyönyörű , és tökéletes – gondoltam , és kitartottam a karjaim . Hatalmas erővel ugrott nekem , én pedig megpörgettem a levegőben .
Lassan leeresztettem a földre . Miközben zöld szemeit az enyémbe fúrta , fél kézzel füle mögé simítottan a haját . Nem bírtam tovább , 2 hónap és 4 nap után végre újra megcsókolhattam . Ajkaink lassan elváltak , és a hasamban tomboló űrvihar alapján tökéletes biztos voltam benne , hogy semmi nem változott .
- Hova szeretnél menni ? -kérdeztem miközben kezemmel az ő keze után kaptam .
- Szerintem tudod – mosolygott rám , és tudtam hogy ugyanarra gondolunk . Céltudatosan indultam meg a kedvenc kávézónk felé , miközben ujjai az enyémek köré fonódtak . Ahogy egyik ujjával végigsimított egy hegen , kirázott a hideg . Szerencsére nem vette  észre , nem kéne hogy megint veszekedjünk emiatt . Amúgy sem mostani seb, és nem is kell senkinek tudnia . A barátaim szerencsére nem tudtak róla , hogy régebben vagdostam magam. Ügyeseb eltakartam a látható nyomokat a pólóm ujja alá .

Elhessegettem a gondolataim , és ránéztem Sarah-ra . Annyi hónap után még mindig nem fogtam fel igazán , hogy hogy lehet az enyém , és ebben a pillanatban csak azt akartam hogy sose engedjen el .