MKWK- Writing Challenge (K-pop OS-gyűjtemény) - BEFEJEZETT

1. rész - Deja vu

Cím: Már láttam (BTS)

Szereplők: Kim TaeHyung (BTS), OC

Korhatár: +12

Besorolás: Hetero, dráma, némiképp romantikus

Figyelmeztetések: Csúnya szavak esetleg

-

Teljesen elhomályosodik minden, miközben az aktuális szórakozóhely mosdójában próbálok magamba életet lehelni, ám a tükörképemen még én is meglepődöm. A szemeim vörösek, az arcom meggyötört. Hallgatnom kellett volna Jinre, a banda legidősebb tagja, önmagában elég bölcs volt, és figyelmeztetett, hogy ez a lány a romba fog dönteni. S lám igaza volt, nem csak ő döntött romba, hanem én saját magamat is...

Pofozgatom magam, és abban bizakodom, hogy senki sem fogja meglátni a szánalmas viselkedésemet, majd amint elég energiát érzek magamban, visszafelé indulok, hogy tovább pusztítsam a még megmaradt agysejtjeimet, hogy minél jobban letompítson az alkohol, csak ne kelljen arra a némberre gondolnom.

Miért is hittem benne?Miért is kellett őt ennyire szeretnem, miért? Miért érte meg neki, hogy apró darabokra törje a szívemet?

Intek a pultosnak, epekedem a sokadik kör tömény után, a srác csupán a fejét csóválja, de azért csak kiszolgál. Aztán, ahogy felemelem a poharam, és végigégeti a torkomat az alkohol, a gyomrom szinte liftezni kezd, és annak kósza gondolata merül fel, hogy talán mégsem kellene ezt tennem. Egy pillanatra lehunyom a szemem, és amint kinyitom, olyan mintha őt látnám...

Megjelenik előttem, olyan, mint egy káprázat, odalibben, leül mellém, émelyítő szavaival újra és újra magával ragad. Felvillan szemem előtt a karcsú alakja, a mesés fürtjei, és a milliónyi együtt átélt emlék. Ismét hallom a hazugságait, hogy mennyire szeret, hogy mennyire fontos vagyok neki, hogy én vagyok az élete értelme, de ha ez így van, miért fordított nekem hátat. Miért mondta azt, hogy már semmit sem érez, miért kellett szép reményekkel áltatnia, eszelős hazugságokkal illetnie, és én miért voltam ilyen naiv?

Miért adtam neki a szívemet, miért hittem el azokat a mézédes szavakat? Miért szerettem?

Olyan mélyen belém ivódott a lénye, hogy egyszerűen nem enged, olyan, mint egy hiú ábránd, amit éjjel-nappal kergetek, de sohasem érhetek utol. Akármennyire is szeretném... Hiszen most is itt van. Hallom, ahogyan a fülembe suttogja azokat az álnok szavakat, amiket eddig úgy ittam, ahogyan az éltető vizet, és az örök szerelemmel kecsegtetett...

Látom őt...

Érzem, hogy egy könnycsepp végigszalad az arcomon, ahogyan feleszmélek arra, hogy az egész egy csak egy nyomorult illúzió. Kinyitom a szemem, és még mindig látom... Ahogyan mosolyra húzza vonzó ajkait, ahogyan ismét beragyogja az egész életterem. Nézem őt egy darabig, a kezemben megremeg a pohár, szerencse, hogy annak tartalmát már rég elfogyasztottam. Kövessem vagy sem? Menjek utána, és adjak új esélyt neki, hogy aztán még ennél is apróbb darabokra törhesse a szívemet? Mert nevetséges, de ezzel az összetiport szívvel épp annyira szeretem őt, ahogyan eddig, ha nem jobban.

Aztán megint lehunyom a szemem, és óvatosan kinyitom, ám a ragyogó látomásom, mintha köddé vált volna... Már nincs itt... A szívem porszemnyire zsugorodik össze a mellkasomban, amint lassan tudatosul bennem, hogy csak a képzeletem játszott velem...

Hiszen már láttam őt, de el is veszítettem...