csak azt érzem, hogy őrült sebességgel zuhanok
szembenézek a fényekkel, a hajnal első óráival, a rohanó idővel,
míg éjjel kettőkor felébredek
csigalassúsággal kikelve az ágyból
hallom a saját szívdobogásomat, iszonyatosan hangos
üvölt
a mellemet verik, megtaposnak,
míg én is eltaposok másokat
nem ezt érdemlik és talán én sem ezt érdemlem
gyűlölök veszekedni
a szívem legmélyén is gyűlölök
mindennél jobban
gyűlölök bántani, mert valahol, a gyűlölettől északra és délre:
szeretek.
YOU ARE READING
the masters of non-sophistication
Short StoryI've changed my mind. Azt hiszem, novellás gyűjtemény lesz ez is, habár inkább novellafüzér. Így nem egy regény fejezeteit tervezem, legalábbis nem lesznek mindig ok-okozati, logikai kapcsolatok az egyes részek között. Viszont a karakterek ugyanazok...
