XXI.

885 110 122
                                    

Nemecsek a körmét rágta, csattogott a foga a keratinon, miközben a foltos szélvédőn keresztül figyelte az orvosi rendelő bejáratát. A kocsi fémtetejét forrón verte a napsütés, állt a levegő. Az utca és a parkoló néhány kocsitól eltekintve néptelen volt, csak árnyékok bújtak meg a házfalak között.

Nemecsek szülei már egy órája bent voltak a rendelőben. Mi van, ha tényleg baj van? Mi van, ha az édesapja szervezete a vártnál rosszabbul reagált a darázscsípésekre? Mi van, ha mégis pánikolni kellett volna?

Nemecsek kiszállt az autóból, körbesétálta a járművet. Mélyeket lélegzett.

Mi lesz már? – szuggerálta a rendelő ajtaját. – Mi lesz már?!

Egy idős néni kilépett a szemközti COOP üzletből, majd elcsoszogott, ősöreg műanyagszatyra recsegett, ahogy a szoknyájának ütődött. Nemecsek köröket taposott a betonba.

Végre nyílt az ajtó.

– Na? Mi van? – pördült a szülei felé Nemecsek.

– Telenyomták kalciummal, meg megszidták, mert nem vigyázott magára – mondta Nemecsek anyja. Nemecsek apja hörgött.

– Bemegyek a patikába, veszek még kalciumot.

– Még? – hökkent meg Nemecsek. – Nem volt elég?

– Kalciumból sosem elég. Nem néznéd ki belőlem, de nagy rajongója vagyok a csontjaim egészségének – mondta Nemecsek úr a patika felé bicegve. – Addig kiállhattok.

Nemecsek az Audi hátsó ülésére mászott, az édesanyja pedig beizzította a motort.

– Ezután elmehetnénk ebédelni, nem? Vagy a kisboltból kéne vennünk valamit? Mit gondolsz? – A fiát figyelte a visszapillantó tükörben, miközben tolatni kezdett.

– Szerintem...

Valami csattant, fém gyűrődött fémnek, a kocsi megtorpant. Nemecsekné a lendülettel előrezuhant, a duda felbőgött. Nemecsek nyaka megrándult.

– Mit ütöttél el?!

Befulladt, mélyeket lélegzett az asztmapipájából, miközben kikászálódott, a beton imbolygott vele. Nemecsek apja futva érkezett.

– Mi történt itt?

Nemecsek tompa puffanással a kocsinak zuhant. Egy tandembicikli hevert az úttesten, a kerekei nyikorogva forogtak. Mellette Boka apja a fejét vakarta.

– Ez nem néz ki jól...

– Mi történt?! – rontott ki a COOP-ból Boka. A haja vizesen a homlokába tapadt, a pólója a bőrére ragadt, Nemecsek pedig kifulladva felcsuklott. Tudta, hogy hiányzik neki Boka, de nem hitte volna, hogy hallucinálni is fogja a fiút.

Boka szeme elkerekedett.

– Ernő!

– Boka?

A fiú lerepült a bolthoz vezető lépcsőn, a következő pillanatban Nemecseket ölelte, szolidan, vizesen. Nem hallucináció volt.

– Mióta nem látták egymást? Két napja? – súgta Nemecsek apja a feleségének. Nemecsekné oldalba könyökölte, miközben Boka apjára villantotta ragyogó műmosolyát.

– Ne most legyél rosszmájú, belehajtottam a tandembiciklijükbe – sziszegte.

Boka zavartan elhúzódott.

– Szóval... Mi is történt? – köszörülte meg a torkát, igyekezve visszanyerni szokásos hidegvérét.

– Talán egy... icike-picikét nekikoccantam ennek a szép tandembiciklinek – mondta Nemecsekné a vállát a nyakába húzva.

Ha elég, hát elégWhere stories live. Discover now