Ha elég, hát elég

XVI.

Nemecsek Boka ingébe dünnyögte:

– Az egész az én hibám...

A Grund üres volt rajta és Bokán kívül; Csónakos, Kolnay és Barabás túl másnaposak voltak, Csele pedig túl dühös, hogy bejöjjön próbálni. A csoportchat is állt, csak Boka írt bele reggel óta.

Boka

Emberek, akkor most senki sem jön?

Próbálnunk kéne...

Hahó!

– Annyira sajnálom... – Nemecsek már percek óta ölelte Bokát, mert akarta, mert szüksége volt rá, mert jólesett, és a fiú végül megadóan a homlokának támasztotta az állát.

– Biztos nem akarsz leülni? Ott sokkal kényelmesebb...

– Hallgatnom kellett volna rád – motyogta Nemecsek.

– Na, ilyet sem hallottam még – vigyorodott el Boka. Nemecsek az állát a mellkasának támasztva felnézett rá.

– Nem? Pedig általában igazad van.

– Köszönöm – biccentett Boka ünnepélyesen. – Végre valaki.

– Nem kellett volna erőltetnem ezt az egészet... Tudhattam volna, hogy Csónakos úgyis elszúrja.

– Nézd, néha előfordul, hogy azok, akiket szeretsz, nem szeretnek vissza – ütögette meg a hátát Boka. – Vagy legalábbis nem úgy, ahogy szeretnéd.

Nemecsek hátrarándult.

– Tudom! – csattant fel. – Nagyon jól tudom, hogy nem minden szerelem viszonzott!

Boka védekezően felemelte a kezét.

– Csak mondtam, nem kell mindjárt leharapni a fejemet.

– Bocsánat. – Nemecsek ledobta magát a kanapéra. – Én csak... annyira szeretném, ha...

Boka mellécsúszott, a térdük összeért.

– Ha?

– Honnan tudod, hogy nem működne? – fordult felé Nemecsek hevesen. – Csónakos honnan tudja?

– Nem szerelmes Cselébe? – tárta szét a karját Boka.

– De...

– Tudom! Tudom, hogy úgy tűnik, de mi van... Mi van, hogyha csak nagyon jó barátok? Mint... – Boka nem találta a szavakat. – Mint...

– De azt mondta, hű! Te is hallottad, azt mondta, hű!

– Az még nem jelent semmit! Miért foglalkozol ezzel ennyit? – pattant fel Boka.

– Mert a barátaim, és azt akarom, hogy boldogok legyenek!

– És ha más emberek mellett lesznek boldogok?

Nemecsek összeszorította a száját. Visszarogyott a kanapéra, és eltakarta az arcát, Boka pedig mélyet sóhajtott.

– A tegnap este nem a te hibád volt, oké? Tudod, mit? – Megtámaszkodott Nemecsek két oldalán. – Mit szólnál, ha elmennénk moziba? Megnézhetnénk a Mamma Mia 2-t.

– Te meg én? – sandított fel rá Nemecsek.

– Hacsak nem akarod, hogy meghívjuk a fiúkat is. Mondjuk Kolnay meg Barabás már látták...

– Nem kell. A Mamma Mia az enyém. – Nemecsek a karjánál fogva maga után húzta, és a fiú hátravetette a fejét, úgy nevetett.

– Ernő, néha tényleg nem értelek...