XIII.

1.1K 118 178
                                    

Másnap Boka hajnali ötkor ébredt, lezuhanyozott, felöltözött, majd lesietett a konyhára elkérni egy nagy fakanalat és egy még nagyobb lábost. Olyan udvarias volt, hogy oda is adták neki.

Boka aztán a fiúkkal közös szobájukhoz ment, halkan becsukta maga mögött az ajtót, körbenézett az alvó arcokon, röviden elgondolkozott rajta, nem gonoszság-e ez, majd teljes erőből verni kezdte a lábost.

Kolnay kizuhant az ágyából, Barabás pedig beverte a fejét a plafonba az emeletes ágy felső szintjén.

– Ébresztő! Próbálunk! Mindenki, ébresztő! – kiáltotta Boka, miközben ütemesen verte a lábost.

Csónakos morogva felé hajította a cipőjét, de a fejével félig a párna alatt nehezen tudott célozni. Boka tovább verte a lábost.

– Jól van, na, értjük, megértettük! – ült fel Csónakos ágya mellett Csele. – Ébresztő, próba van, megértettük, most már abbahagyhatod!

– Te mit keresel itt? – röhögte el magát Barabás, miközben megtámaszkodott a felső ágy védőkorlátján.

– Ezt én is szeretném tudni – húzta fel a szemöldökét Boka két csattanás között.

– Társaságra vágytam, a Csónakos meg engedte, hogy bejöjjek ide, és a földön aludjak – magyarázta Csele. Csónakos közben finoman horkolni kezdett.

Boka teljes erejéből rávágott a lábosra, mire a fiú összerezzent.

– Fent vagyok, papuskám, fent vagyok... – motyogta.

– És hogyhogy nem vettünk észre? – kérdezte Kolnay a szemét dörzsölgetve.

– Aludtatok – vonta meg a vállát Csele. – Engem az érdekelne, a Boka mit csinált odakint hajnali háromig.

– Éhes voltam. A Nemecsekkel lementünk egy éjjel-nappali boltba. – Boka fenyegetően felemelte a fakanalat. – Üssem még, vagy mindenki ébren van?

– Ha már Nemecsek, kíváncsi lennék, őt is így ébreszted-e – morogta Csónakos a párnája alól.

Kolnay és Barabás összevihogtak.

– Őt villásreggelivel szokta ébreszteni, meg madárcsicsergéssel!

– Még légfrissítőt is szétspriccel, nehogy valami bűz legyen az első, amit a Nemecsek a napból megérez – kontrázott rá Csele.

– És aztán elkezdi, hogy... – Csónakos megköszörülte a torkát, hogy megfelelően gyengédnek hasson –, „Ernő... Ernő... Nincs kedved esetleg fölkelni? Persze nem kell, ha nem akarsz, de úgy gondoltuk, próbálnánk... Tessék, itt a rántottád, meg a kamillateád, nehogy bármi baja essen annak a felbecsülhetetlen értékű hangodnak..."

Boka zavartan nézett egyikükről a másikra, azt latolgatta, mi lenne a legjobb reakció, verje tovább a lábost, vagy mondjon valami okosat, de Csele megelőzte.

– Ne nézz már így, mind tudjuk, hogy kivételezel vele, le sem tagadhatod!

– Sosem kivételeztem vele! – háborodott fel Boka. – Senkivel sem kivételezek!

– Persze, persze, azért ül mindig Ernő az első ülésen...

– És azért van neki külön szobája! – vágott közbe Kolnay, Barabás pedig rákontrázott:

– És azért császkálsz te vele mindenféle éjjel-nappalikba!

– Én senkivel sem kivételezek! – csattant fel Boka. – Nemecseknek azért van külön szobája, mert később érkezett, és már nem volt több hely, de ezt mind tudjátok, és azért jött velem az éjjel-nappaliba, mert nem tudott aludni!

Ha elég, hát elégWhere stories live. Discover now