Láttam rajta hogy van valami de nem mertem megkérdezni mert féltem. Féltem hogy ellők és kiderül minden. Pedig tudtam hogy van valami. De nem jöttem rá, hogy mi. A szemem sarkából láttam, hogy nem a filmet nezni ha nem az arcomat és egyre közelebb van hozza. Majd hirtelen éreztem a kezét az államon. Oda fordítottam a fejem a fejéhez. A film mögöttünk ment de én csak a homályba kerestem az arcát. Ekkor tettem az ajkaimat az ő ajkaihoz és veszem bele a kejes, érzéki csókba.
A csók mellyre már mind a ketten rettentően kiéheztünk. Vártuk a folytatást hogy mi lesz. De felált és sietősen köszönés nélkül odébb ált.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
A magány
Kısa HikayeTudtam hogy ott hagy. Szívem mellyen éreztem hogy ő nem olyan mint en. Egy átlagos földi lény. Semmi különleges nincs benne. Semmi több se. De hát reménykedtem. A remény olyan mint az emberi csont az megy el utoljára. De ha a sors azt diktálta hogy...
