Touch my Body.

Tizenhetedik fejezet

Még hallom Ádám tehetetlen kiáltását, miközben  bőgve bepötyögöm a címet a telefonba és a sofőr felé tartom. A tegnapi sofőr az. Szánakozva néz rám. Hát ez nagyon szuper, szegény előtt mindig csak bőgöm. Rám mosolyog, én pedig vissza mosolygok rá, bár a mosolygás helyett inkább vicsorítok. A telefonra néz, bólint, majd besorol a forgalomba.
Körülbelül egy saroknyira lehúzódik az út szélére és hátra fordul hozzám és mond valamit. Megrázom a fejem, hogy nem értem. Ekkor megszólal.
-Sprechen Sie Deutsch?(-Beszél németül?)-jaj de szupi beszél németül meglepetésemben még szipogni is elfelejtek.
-Ja.- válaszolom megilletődve.
-Ich bin Charlie Smith. Wie heißen Sie? (Én Charlie Smith vagyok. Hogy hívják?)-de aranyos, végre egy kedves ember.
-Ich heiße Írisz Kárász.(Az én nevem Kárász Írisz).
-Darf ich Sie an einen glücklichen Ort bringen? Ich sehe, dass Sie traurig sind. (Elvihetem önt egy boldog helyre? Látom, hogy szomorú.)-kedvesen néz rám. Lehet, hogy nem kellene benne megbíznom, de mégis bízom benne.
-Ja, danke.-motyogom.
-Da ist ein Mann drin. Nicht war? (Egy férfi van a dologban. Ugye?)-mosolyog rám.
Lassan bólintok, mire egy könnycsepp gördül le az arcomon.
-Ja, ein Mann (Igen, egy férfi).
-Ich habe eine Mittagspause.Ich werde bei Ihnen bleiben, wenn Sie wollen. (Ebédszünetem van. Önnel maradok, ha szeretné.)-mondja mosolyogva.
De kedves.
-Das wäre gut, danke. (Az jó lenne köszönöm.)-válaszolom, mire mosolyogva előre fordul és elindul.

Körülbelül 10 mérföld után Charlie megáll én pedig kinézek az ablakon, és a Walt Disney Concert Hall-t pillantom meg. Huh, mindig is elakartam ide jönni. Hálásan pillantok Charliera aki mosolyogva néz engem.
-Komm! (Gyere!)- mondja.
Szót fogadok és kiszállok a kocsiból, majd követem.
-Möchtest du die Philharmonie hören? (Megszeretnéd hallgatni a Filharmónikusokat?)
-Ja.Ich bezahle! (Igen. Én fizetek!)-mondom miközben elindulok a bejárat felé.
-Nein,Nein! (Nem,Nem!).-követ Charlie.
-Doch! (de!).
-Ich bezahle mein Ticket und du bezahlst dein!
-Nein. Ich bin immer noch auf einer Reise! (Nem, így is lógok egy úttal!)-mondom ellentmondást nem türve.
-Okay. 
-Bitten Sie die Tickets, ich spreche nicht englisch. (Kérné a jegyeket, nem tudok angolul.)-motyogom.
-Ich habe es bemerckt. (Azt észre vettem.)-mondja mosolyogva.- Und duz! (És tegezz!)
-Oh, ok, danke.(Oh, oké, köszönöm.)

Miután Charlie megvette a jegyeket (hál' isten nem vitattuk tovább a témát így én fizettem), már indultunk is az előadásra. Kívülről is csodálatos az épület, de belülről valami csoda. Már egy csomó ember van bent és várja az előadást.

A Filharmónikusok valami csodálatosak voltak. Eszméletlen jó volt hallgatni, és sokkal jobb kedvem lett tőle. Charliera pillantok, aki a hatvanas évei elején járhat, világos barna haja van és zöld szeme, arcát borosta borítja és eszméletlen barátságos mosolya van.
-Vielen Dank! (Nagyon köszönöm).-mondom mosolyogva és megölelem.
-Nicht zu danken.(Szívesen.)-mondja, miközben vissza ölel.
Elengedjük egymást én pedig előveszem a telefonom, hogy megnézzem az időt, délután egy óra.
-Musst du nicht zurück gehen? (Nem kell vissza menned?)
-Nein, die Firma ist meine. (Nem, enyém a cég).-mondja somolyogva- Bist du besser? (Jobban vagy?)-milyen figyelmes és szeretni való ember.
-Ja, danke. (Igen, köszönöm.).- És újra megölelem, ő pedig nevetve ölel vissza.
-Bist du Hunger?( Éhes vagy?)-kérdezi, miközben a kocsi felé terel.
-Ja, aber legst du mich in einem Supermarkt aus.(Igen, de tegyél csak ki egy szupermárketnál.)
-Nein, dies ist heute dein Tag. Wir gehen in einem Restaurant! (Nem, ez ma a te napod. Étterembe megyünk.).
-Es ist wirklich egal. (Igazán mindegy.)
-Nein, nein egal. (Nem, nem mindegy.)-mondja ellent mondást nem tűrő hangon.
Beletörődve követem a kocsiig.

Negyed  óra múlva egy étterem parkolójában vagyunk.
-Jetz bezahle ich. ( Most én fizetek.)
Épp nyitnám a szám, hogy ellenkezek, amikor Charlie felemeli a kezét. 
-Keine Diskussion! (Nincs vita.)
Bólintok, majd kiszállunk a kocsiból.

Amikor belépünk egy a negyvenes évei végén járó nő fogad minket elég rövid ruházatban, épp, hogy takar valamit. Charlieval beszélnek valamit, majd elindulnak egy asztal felé én pedig követem őket. Én zelleres paradicsomsalátát ettem, Charlie pedig steaket. Evés közben minden féléről beszélgettünk. És nagyon jól éreztem magam. Amikor végeztünk megkérdezte, hogy hova vigyen, mondtam, hogy a tegnapi címre. Mikor oda értünk telefonszámot cseréltünk, és elköszöntünk egymástól.

Újra szobát foglaltam, ugyan csak borzasztó kiejtéssel. Bementem a tegnapi "szobámba" és bedőltem az ágyba. Azóta amióta reggel ott hagytam Ádámot a nap folyamán csak most az egyszer engedtem meg magamnak, hogy rágondoljak. A telefonom csörgése riasztott fel a gondolataimból. A kijelzőn anyu nevét pillantottam meg. Azonnal fel is vettem.
-Szia, anyu.
-Szia kicsim. Olyan rég beszéltünk, amióta kint vagy azóta nem is.
-Tudom és bocsi csak annyi minden történt.
-Semmi baj szívem. Hogy vagy?
-Köszönöm meg vagyok. Nehéz, hogy nem tudok angolul, de azért elvagyok.
-És, hogy beszélsz az ügyféllel?-kérdezi.
-Képzeld magyar. Úgyhogy könnyű dolgom van.-Ádám. A gondolattól keserű ízt érzek a számban.
-Na ez szuper. Hallottam beszéltetek Dáviddal. Tényleg veszel neki egy unikornist?
-Hát nincs más választásom, az a hülye még mindig az öt évesek szintjén van.
-Hát lányom, attól még, hogy igazad van légy szíves ne beszélj így a testvéredről.-sosem szerette, ha így beszélünk a másikról.
-Bocsi anya, de tudod, hogy imádom?!
-Tudom, de nem szeretem, ha így beszéltek egymással.
-Tudom és még egyszer bocsi.-mondom bűnbánóan.
-Hallom szakítottatok Donáttal, nagyon sajnálom. Mi történt?
-Anya ezt inkább személyesen szeretném veled megbeszélni. Egyébként hol van Dávid?
-Viktával vannak valahol. Mindennap eljön és megsétáltatja, ahogy ígérte.
- Jó, hogy Viktában ennyire meg lehet bízni.Mennyit veszekednek?-hát igen, ha a két ökröt össze zárjuk, akkor óriási viták szoktak lenni.
-Csak annyit, amennyit szoktak.
-Mikor nőnek már fel?-kérdezem inkább magamtól.
-Nem tudom. Figyelj kicsim nekem most mennem kell, jó volt hallani a hangod, apád puszil. Szia kincsem.
-Én is puszilom őt szia anya.
Megszakítom a hívást és elindulok letusolni, most már tényleg nagyon kész vagyok.



Halihó mindenki.
Lenne egy kérdésem. Kérlek írjátok le kommentbe, hogy szeretnétek-e egy olyan részt ahol leírom Írisz és Ádám életét mielőtt találkoztak.
Köszönöm mind azoknak akik eddig olvasták a storym.
Mindenkinek Kellemes Húsvéti Ünnepeket.
Még egyszer köszönöm
Lis.