Hatodik fejezet

333 9 3
                                    

Reggel arra ébredem, hogy melegem van.Egy erős kar fónódik körém.A fejemben lepörögnek az este emlékei.A telefon beszélgetés Viktával, a kopogtatás.Ádám!Lassan megfordulok, hogy lássam gyönörű arcát, álmában még szexibb.Nagy kéztetést érzek, hogy a hajába túrjak, de megpróbálom leküzdeni.A szeme kinyílik, majd féloldalas mosolyra húzza a száját.
-Jó reggelt Doktornő.-morogja rekedtes hangon.
-Neked is.- válaszolom szégyenlősen.-Köszönök mindent.
-Nagyon szívesen bármikor.-mondja perverz mosollyal.
-Nem vagy éhes?-kérdezem.
-De.Farkas éhes vagyok.-miért érzem úgy, hogy valami teljesen másról beszélünk?
-Mi lenne, ha ma munka helyett elmennénk inkább városnézésre?-kérdezi lágyan.
-Hát nem tudom.-mondom szégyenlősen.Ádám keze még mindig a derekamon nyugszik.
-Írisz.Van egy hónapunk a munkára, egy kicsit te is kikapcsolódhatsz.-mondja miközben mégszorosabban ölel.Olyan aranyos és kedves, nem tudok neki ellenállni, így bele megyek.
-Jó, rendben, de csak ma.-mondom, ellentmondást nem tűrő hangon.
-Lezuhanyozhatok nálad?A ruhámat ide hozza a sofőröm, ha megengeded.-kér engedélyt.
-Persze.- motyogom.Lazán leveszi pólóját és az ágyra dobja, miközben elém tárul tökéletesen kidolgozott teste.
-Tetszik amit látsz?-kérdezi mosolyogva.Most veszem észre, hogy tátott szájjal bámulom.Óvatosan megrázom a fejem, mire nevetve bemegy a fürdőszobába.

Negyed óra múlva a fürdő ajtó kinyílik és Ádám jön ki rajta, derekára csavart törölközővel.Én csak úgy iszom a látványt.Kopognak mire Ádám ajtót nyít.Egy tüsihajú kigyúrt középkorú férfi áll az ajtóban.Felismerem, ő Ádám sofőrje.Ádám mond neki valamit, a férfi bólint, rám pillant, mond egy Good Byet, majd sarkon fordul és elmegy.
-Nem mész zuhanyozni?-A görög isten fürkészőn néz rám.
-De, megyek.-hebegem.Össze szedem a cuccom és a fürdőszoba felé veszem az irányt.

Fél óra múlva már mindketten a kocsi hátsó ülesen ülünk és a The Japanese Garden felé tartunk.Adams (közben megtudtam,hogy így hívják a sofőrt) szép lassan halad a forgalommal.Egy óra múlva a kocsi megáll, Adams kipattan, majd kisegít az autóból, én megköszönöm neki és Ádám hirtelen mellettem terem.
-Gyere.-mondja gyengéden.Követni kezdem.Eszméletlen gyönyörű ez a hely.
-Tetszik?
-Imádom, egyszerűen gyönyörű.Köszönöm, hogy elhoztál Ádám.
-Nagyon szívesen.
Amúgy, hogy hogy téged küldtek Amerikába amikor nem is tudsz angolul?
-Fogalmam sincs.Tényleg nem tudom, pedig a főnök tudja, hogy az angol nem az én nyelvem, de úgy látszik nem nagyon érdekelte.
-Tudsz valamilyen nyelven?-kérdezi kedvesen.
-Igen folyékonyan beszélek franciául és németül.Tudok egy kicsit japánul es koreaiul.A kínait pedig most tanulom.
-Huh.És pont angolul nem tudsz?-fürkészően néz rám.
-Hát igen az angolt sose szerettem így nem is nagyon foglalkoztam vele.Az igaz, hogy kitűnő voltam belőle,de csak azért, mert muszáj volt.
-Miért nem szeretted?
-Nem tudom, egyszerűen ez a nyelv sosem tetszett.Tanultam, mert muszáj volt és ennyi.
-Értem.-válaszolja.-Gyere menjünk ebédelni.-A kezem után nyúl és össze kulcsolja az ujjainkat.

Touch my Body.Where stories live. Discover now